Mennyire bunkóság találkozót megbeszélni valakivel, aztán nem elmenni anélkül hogy lemondanád?

Épületes bunkóság.

Amúgy a régi időkben, amikor még nem létezett mobiltelefon, és sokaknak otthon sem volt, bizony sokszor előfordult az ilyesmi.

Még emlékszem rá, milyen rossz volt, mikor 10-12 évesen megbeszéltem egy programot egy barátnőmmel, aztán szobrozhattam, míg rá nem jöttem, hogy valószínű már nem fog jönni.

Nagyon nagy bunkóság! :) Csak gondolj bele, te hogyan éreznéd magadat, ha már pár napja egy találkára várnál, aztán szó nélkül várhatsz is tovább, mivel az illető nem jön el. A mai világban, nevezzük mobiltelefon és internet világának, szerintem már a minimum, egy üzenet, vagy egy telefon, hogy "bocsi, ma nem tudok menni", akár haverról van szó, akár a páromról, akár különóráról, bármiről. Nem illik szó nélkül nem elmenni, mert az vagy sértő, vagy bizonyos helyzetekben "elsumákolás" szagú (pl. különóra).

Szerintem viszont az is kifejezetten idegesítő, ha valakivel megbeszélek egy időpontot, ő ezelőtt 10 perccel szól, hogy mégsem jó, áttesszük másnapra, akkor megint ugyanez, és ezt játsszuk egy hétig. A múltkor ez sajnos velem is előfordult, de már a képemről lesült a bőr, hogy megint le kell mondanom.

Sajnos előfordul, hogy valami közbejön, de akkor ott a telefon vagy e-mail. Ha még arra sem méltatsz vkit, hogy szólj, az nagy bunkóságra vall.

Hozzá kell tenni, előfordult már velem is, hogy vki teljesen elfelejtette a találkozónkat, és később szégyenkezve kért elnézést, hogy ne haragudjak, de totál kiment a fejéből, sok dolga volt, stb. Ilyenkor még megérthető a dolog sztem, persze, csak ha nem fordul elő rendszeresen.

Nem bunkóság, inkább tiszteletlenség.

Ökörköri