Mit gondoltok arról ha egy magyar embernek japán vagy kínai a pasija? Mert ugye mindkét félnek más más a szokásaik oda haza.

Az oké, hogy mindkét fél mas kulturalis hattérrel rendelkezik, de épp ezért kulonleges :) ( egyébként csak az elején furcsa a ket kultura kozti ellentét, aztan "egymashoz szoktok)..

Az meg,hogy mit gondolnak , ha valakinek japan, kinai parja van.. Nézd, az enyém japan, és hidd el, ugyanugy esnek ok is szerelembe mint egy europai, ugyanugy éreznek, ugyanugy faj a szivuk, ugyanugy csokolnak... :) Szoval- ha kivulalloként is probalnam meg nézni a dolgot, semmit nem gondolnék arrol , ha valaki azsiai part valaszt..:)

32/N

9. válaszoló, abban reménykedtem, hogy a linkre rákattintva egy HITELES tanulmányt olvashatok majd. Ezzel szemben majdnem megfulladtam a röhögéstől.

Ugyanis ez a "szegény japán nők" című iromány egy JAPÁN FÉRFI FELESÉGEKÉNT íródott, és, amiket ír, az abszolút nem igaz nem csak a japán nők nagyrészére, de pl rá sem, pedig a férje japán. (bár, ki tudja, talán besavanyodott baaszatlan, és így áll "bosszút" a japánokon, hogy rossz hírüket próbálja költeni.)

Az ő "tanulmánya" kb olyan, mintha mondjuk egy svéd kutató-pszichológust elvinnél Magyarországon a BAZ-megyei Bokor-tanyákra, az illető ott töltene X időt, majd írna egy "tanulmányt" hogy a magyar nők milyenek, kizárólag a segélyekre számítanak, amikor 16 kölköt szülnek, és nem dolgoznak, csak lopni jár a család nagy része.

Nnnna ennyit erről.

Az ázsiai - nem csak a japán, hanem mindegyik ázsiai - férfiak állítólag - nem tudom, igaz-e vagy sem - kis méretű pénisszel rendelkeznek és nagyon magas szintű szexuális kultúrával. Ezt állíják a vegyes házasságban élő nő és férfi ismerőseim, persze ezek nagyon szubjektiv vélemények. Azért felpróbálnék egyet :D

Férfiként szólok hozzá.

Közel két évig éltem és tanultam japánban, ahol japánokon kívül nagyon sok külföldi barátom is lett. A legjobban a délkelet-ázsiai országokból érkezőket szerettem, a leközelebbi barátaim a tajvaniak, hongkongiak és szingapúriak voltak. Azt az egymásra odafigyelést, közvetlenséget, törődést - és nem csak velünk, "nem ázsiaiakkal, hanem egymás között is! -, azt az emberi melegséget, s most a szó legnemesebb értelmére gondolok, egy amerikaival, vagy másik európaival messze nem tapasztaltam.

Talán ennek is köszönhető, hogy közben thai feleségem lett, és egy ideje már Thaiföldön élek.

Így az interkulturális kapcsolatok terén van némi tapasztalatom :) S valóban lehet abban valami, hogy nőként lehet, hogy nem a legkönnyebb akár Japánban, akár más délkelet-ázsiai országban boldogulni, azért nem is lehetetlen.

Szerintem első közelítésből próbálj meg minél több onnan származó barátot szerezni, s ismerd meg őket minél jobban. Aztán ha lesz lehetőséged, próbálj szerencsét valamelyik országban is.

Amit szerintem sosem szabad feledni, az egymás iránti tisztelet, alázat, és emberség.