Miben különbözik/hasonlít a japán a magyarhoz/némethez/angolhoz?

Japánban?

Asszem nem magázódnak, de az én az van fiúba, meg jányba is.

Azért az, hogy nem magázodnak az eléggé érdekes állítás.

Persze nem teljesen ugyanaz a rendszer, de teljesen máshogy szólítasz meg fönöködet, mint a barátodat. A névmás is változik (bár inkább név + megfelelő tiszteleti cím), illetve az ige ragozása is. Mondjuk nem csak 2 szintje van az egésznek, szóval szerintem pont, hogy a magázodás/tegeződés sokkal bonyolultabb rendszerét használják.

Nemek igazából nincsenek bár vannak olyan nyelvtani szavak (szóvégére rakot stilisztikai szavak, névmások), amit az egyik nemhez kötött. De ezt nem úgy kell érteni, hogy csak pasik mondhatják, hogy "boku", de egy lány szájából az fiús és nem annyira "ajámlott". Vagy pl. wa (mondat végén, emelkedp hangsúllyal) lányos, egy pasi szájából meg "fabolouuuuuuuuuuuuuuuus", hogy idézek valakit.

Japánban az igéket és a mellékneveket lehet ragozni (időben is), nincs személyrag, az amit sokan segédigének neveznek és hasonló szepert tölt be rögtön az ige mögött áll, már inkább ragként viselkedik, mint külön ige. Főneveket és speciális mellékneveket pedig kopula segítségével. (da/desu). Bár nincs létige, de (bár nem feltétlenül szükséges a nyelvtani helyesség szempontjábóL), de általában kiteszik a kopulát, ezért azt létigeként szokták sokan magyarázni.

Japánban 2 igeidő van: múlt és jelen&jövő, de az angol "progressive"-t pl kitudják fejezni (bár vannak eltérések, de többnyire ugyanazok). Illetve emelett olyanra is van ragozások, hogy valami a "jövőre való tekintettel történt". Személyrag nincs, de mint már mondtam, az ige, melléknév vagy kopula ragozása meg van határozva a beszélő és hallgató közötti viszonya által.

Japánban nincs olyan értelemben vett többesszám, mint az europai nyelvekben. Csak egy pár szónak van többesszáma és ezek általában még többletjelentést is tartalmaznak.

Továbbá névelő sincs a japánban.

A japán szórend laza, csak nagyon kevés megkötés van. (Az egyetlen tényleg erős megkötés, hogy az állítmány kerül a mondatt végére; mondjuk utána az ugynevezett gobik (előbb említett stilisztikai szavak) és a kötőszavak jöhetnek még). És általában a "wa" partikula által meghatározott mondat téma (ami általában az alany, de egyáltalán nem feltétlenül) szokott legelől lenni.

Mint már mondtam partikulák határozzák meg alapvetően a szavak szerepét a mondatban (partikula = 1 vagy 2 szótagos nyelvtani szó, kb. olyan, mint a rag csak különszóként) kivéve a határozószavakat és az állítmányokat, illetve az "igazi" mellékneveket.

Nagyon gyakori az elhagyása a mondatelemeknek, pl: az "én" szinte mindig elhagyják, illetve barátok közt a partikulák elhagyása is gyakori. Sok rövidítés van a szlenges nyelvben, míg a tiszteletes nyelvet terpeszkedő szerkezetek jellemzik. Pl, azt hogy kell arra egy verzió, hogy "_nakereba narimasen", ami annyit jelent, hogy "nem lesz, ha nem teszed meg", ez baráti nyelvben: "__nakya".

Terpeszkedő szerkezetek máshol is gyakoriak: Pl. az okos, az atama ga ii, avagy "a feje jó". Főleg a ga-val. (azaz valamilye valamilyen) szerkezet gyakori.

Japánban nem használnak szóközöket és igazából csak vessző (、) és pont (。) van bár mostanában a ?-t is használják.

A számok általában arabok.

Japánban a számnveket a számokból számlálószavakkal képzik. Ezek a számláló szavak megmutatják, hogy mit számolsz meg. Pl, máshogy számolsz életéveket, éveket, napokat, kis állatokat, kis dolgokat, lapos dolgokat, hengeres dolgokat, etc. Pl: életkor számlálója sai (歳), egyes az ichi (一). Akkor 1 éves az: 一歳. (ichisai bár általában inkább issai-nak mondják).

A japánban a törések nem 10,100,1000,1^6, hanem: 10,100,10,000 és aztán 10^8.

Japánban máshogy írnak jövevény szavakat, mint eredeti japán szavakat. (Más szótagábécé van rá).

Kb. ennyi jut eszembe.

A japánban nagy hangsúlyt fektetnek az udvariasságra, ezért a magázódásnak több 'fajtája' is van. Nagyon logikus nyelv, egyszerű a ragozása, ezért szerintem a legkevésbé a némethez hasonlít. Az angolból vettek át jópár szót, ezeket a jövevényszavakat más szótagjelekkel, a katakanákkal írják. Azon kívül néhány mondat felépítése is hasonlít az angolhoz.

Magyar logikával szerintem a többesszámon kívül a nagy részét könnyen meg lehet érteni :)

Csodálatos nyelv!