Miért illik előre engedni a lányokat az ajtónál, amikor már rég nem érdemelnek tiszteletet, mivel nem tartják a régi erkölcsöt? Pl. Pofátlanul ribanckodnak, nyomulnak a pénzes, jóképű faszikra stb.

Jó kérdés!

Valami nagyon alap dolgot feszegetsz! Hogyan éljünk? Sodródjunk a trenddel? Alkalmazkodjunk a rosszhoz? Vagy felelősséget vállalva /akár másokért is!/ elutasítsuk a sodródást? Igen. Van-e bennünk akkora erő és szeretet, hogy megelőlegezzük, megadjuk az esélyt egy "kis ribancnak" is - ahogy sokan, kiábrándult fájdalmukban fogalmaznak- arra, hogy egyszer majd ő is Nő, Hölgy legyen? A 45 éves úr eltalálta a lényeget: A mi, = férfiak felelőssége mindez. Ne fogadjuk el így őket! De ne bántsuk, csak ne nézzük nőnek. Ne "használjátok" akkor szexre sem! Hogy ne váljon olcsóvá, olyanná, amin most meg kesergünk:) Persze, vannak, s lesznek mindig buta önző emberek, gazdag "pasik" plázacicák, ám ők örökké üresek is maradnak. De mi, férfiak, legyünk akkor valóban lovagok. Emeljük fel őket ha részegek, engedjük előre őket, amikor tolakodnak a buszon az ülőhelyért. Csókoljunk kezet nekik. Akkor is, ha ezt lefurizzák, és kinevetnek! Szeressük őket így is, amikor úgy érezzük, hogy nem érdemes. Éreztessük velük, hogy mekkora értékek! Mert csak ettől fogják (egyszer) igazán átérezni, hogy milyen magasról hagyták, lerugdosni magukat!...

uccsó: ezt nagyon szépen írtad. :)

csak annyit hagytál ki, hogy ez nem csak oda működik. ugyanis vannak bezony buta, bunkó, tirpák, nagyképű pasik is... akik üresek és akiket még szexre sem "használnánk", mi nők. akkor viszonyuljunk hozzájuk mi is ekképpen? :P

Kedves utánam szóló!

Nagyon igazad van. S tudom, hogy nektek lányoknak, nőknek, ez sokkal sértőbb, keményebb lehet, és ezért nektek nehezebb is egy ilyen bunkót valahogy felébreszteni, pláne megértetni velük, hogy többre képesek, érdemesek. De ha nem kezdünk el ellene menni a rossznak, akkor a rossz mindig "automatikusan" erősebb marad. Marad a mókuskerék, az önzés: -Kezdje el ő!-, a kölcsönös lelki durvaság, sebek és sértődöttségek. Ha belegondolunk, épp ez a negatív, szinte reménytelen érzés blokkol le minket ez a kiábrándító fura fájdalom. Ezen kell túllépni, túljutni. Mit érek, ha igazam van? Attól már boldog leszek? Majd munka nélkül mindent megkapok? Persze, tudom, hogy nem mindenkivel, s nem minden helyzetben lehet elkezdeni! Csak erre kell gondolni, törekedni. Ti nők, fizikailag gyengébbek vagytok, ám egy fantasztikus képességgel vagytok megáldva. Nem is kell tanítanotok. Ti ÉREZTETNI tudtok! Úgy meg tudtok pirítani, azaz leégetni egy fiút, férfit, hogy nem is kell kimondottan durvának, bunkónak lennetek. És ezen, ha nem is azonnal, de higgyétek el, hogy előbb-utóbb elgondolkodik. Mert senki sem felejti el könnyen és dolgozza fel hamar, ha valahol megszégyenült, még ha látszólag ez róla lepereg is.

Nincs menekvés! Ha boldogok akarunk lenni egymással, egymástól, néha segíteni kell. Lehet te ma megrendszabályozol valahol egy bunkó fiút. Másnap valaki más helyrerak egy másikat, s később az a fiú egyre értékesebb lesz, és a sors hozzád, vagy a nővéredhez vezeti. A boldogság, csak így jön el. És eljön, ha nem dobjuk el az evezőt:)