A mindennemű kényszer jókívánság valójában kinek jó?

Ezek szerint mégis csak egy (vagy több) konkrét dolog áll a kérdésed mögött.. Így már más a gyerek fekvése, és ebben az esetben igazad van, csak a kérdés megfogalmazása volt félreérthető.. De én a helyedben azt tenném ilyenkor, amit már magam is megtettem kis életem során sajnos kétszer is: a boldog szülinapot sablonra nem a megszokott 'köszit' válaszolom, hanem azt, hogy 'ezzel nincs elintézve semmi'. Mert nincs. Egy konfliktust, ahogy írtad is, és teljesen igazad van benne, nem szabad lezárni egyik félnek sem egy boldog szülinapottal, hogy aztán úgy tegyünk, mintha mi sem történt volna. De úgy, hogy nem ismerem a történeted, csak sötétben tapogatózom, úgyhogy abba is hagyom a dolgot.

Sok ember nem tudja atbeszelni a dolgokat, nem kepes inditvanyozni egy beszelgetest arra, hogy megoldjatok a konfliktusokat. Sok embernek "Boldog szulinapot", ebben benne van a bocsanatkerestol, legyunk haverok, kerlek felejtsd el, hogy hulye voltam, stb"-ig. Sok ember szegyenli a vitat, az elozo viselkedeset. Ha azt valaszolod vissza, hogy a jo kivansagoddal semmi nincs megoldva, ez megint csak kotekedes, igy, soha nem lesz megoldva a konfliktus. De ha azt mondod, koszonom hogy megemlekeztel, de van valami amirol majd szeretnek veled beszelni, van valami amin nem tudtam keresztullepni, majd beszeljuk meg, hat ez egy kicsit mas.

Nekem így sikerült megoldani őket. Persze mindenkinek más válik be, más a temperamentuma. Én úgy éreztem, hogy egy bocsánatkérésnek álcázott köszöntés nem old meg semmit, ettől nem beszéltük meg a vitánkat, így ezt is írtam. Abban igazad van, hogy ezután hosszú beszélgetéseknek kell kezdetét venni ahhoz, hogy minden helyreálljon, de ezt azért nem írtam le, mert egyértelműnek gondoltam.