Átadjátok a tömegközlekedési eszközökön a helyet?

Valaki írta a jegesmedvés viccet, nekem egy másik jutott eszembe, mesélték nekem mint igaz történetet. Öregasszony 81 és halál között a buszon, de úgy kinyalva, h egy 16 éves elbújhatna mellette, kisminkelve, rúzsozva vagy fél kiló vakolattal. Banyatank és esernyő mint megszokott kiegészítő természetesen mint szériatartozék megvan ezzel tör utat már felszálláskor és ki is nézte a megfelelő alanyt, egy tizenéves rocker hosszú haj fekete póló, fülén füllhallgató, amiben üvölt a Tankcsapda. Odaáll mellé és a már ismert eljárást kezdi el, esernyővel böködi a gyereket lábára gurítja a cekkert, nagyokat sóhajtozik meg köszörüli a torkát. A srác meg egy idő után megunja és jó hangosan:

-Jól van vazzeg üljél le vén k*rva!

Nyanya felháborodik és kinézte vitapartnernek a mellette álló kb. 60 éves embert:

-Hallotta mit mondott ez a taknyos, azt mondta, h én vén k*rva vagyok, hát hogy képzeli ezt?

-Ugyan már hölgyem nincs ebben semmi, én sem praktizálok már több mint 10 éve mégis mindenki doktor úrnak szólít.

Csak nekem az a tapasztalatom, hogy szinte csak nők adják át a helyüket? Nekem egyszer egy lány adta át a helyet, mikor látta, hogy majd elájulok. Terhesen sosem adta át senki. Amúgy már többször volt rá példa, hogy volt üres hely és leülni sem engedtek az idős nénik, mert kell a szatyraiknak a hely, így sokszor álltam 3 órát is egyben.

22/L

Sziasztok! reménykedve olvasom, hogy azért vannak még jó emberek!

Jómagam a 8. hónap végében vagyok. Bizony sokan nem adják át nekem a helyet, de azért vannak nagyon rendesek is.

Két sztorit viszont elmesélek nektek.

1. vannak pofátlan kismamák is

Én azok közé tartozom, aki nem áll oda sóhajtozni senki fölé, ha nem adják át a helyet, keresek egy tuti állóhelyet és kibámulok az ablakon. Egyszer, kb 6hónaposan, mikor épp, hogy elkezdtem gömbölyödni, utaztam a metrón. Az ájuldozás kerülgetett, mint mindig, mert terhesen nem bírom a metrót. Erre odaállt fölém egy nagyhasú, széthúzta a kabátját, és nagyokat sóhajtva elkezdte a hasát simogatni az orrom előtt. Mondanom sem kell, mellettem tizenéves fiúk ültek, nem nekik adta elő, hanem pont nekem. Én meg ülve maradtam... Egyrészt mert majd elájultam, másrészt a mártírkodást nem bírom. Szemét vagyok?

2. A minap mentem anyukámmal és az öcsémmal hármasban valahová. A villamosra felszálltunk a végállomáson, és odaültünk egy 4es ülésbe, ott ült már egy öreg néni, mellette a szatyrai, én leültem vele szembe, meg mellém az öcsém. Az öreg néni odaszólt anyunak, hogy tessék, üljön le, és elvette a szatyrait. Erre rástartolt a helyre egy kikent kifent nyanya. Mondta a néni, hogy nem magának szóltam, hanem a hölgynek. Anya leült, majd a kikent-kifent nagy duzzogva leült a másik oldalra, amivel az volt a baja hogy menetiránynak háttal ült. És odaszólt anyunak: persze, üljön csak, én még fiatal vagyok.

Anyu visszaszólt: amíg maga máshová le tud ülni, addig én a családom mellé ülök. Szerintem nem volt a nyanyának igaza. mondanom sem kell, eljátszotta a hattyú halálát, pedig egy csomó másik helyre is ülhetett volna...

ezen gondolo most néhányan felhördülnek - néhányan meg nevetnek:

Buszon fiatal srác átadja a helyét egy nyanyának, mire az:

- Te biztos nem pesti vagy!

- Nem. Miből gondolja?

- Mert átadtad a helyed!

- De maga gondolom pesti...

- Igen. Miből gondolod?

- MERT NEM KÖSZÖNTE MEG!...