Miért volt régen ez a b@romság, hogy nem volt szabad inni?

Sokaktól hallom, hogy a mai középkorosztályt, és az ő szüleiket még úgy nevelték, hogy keveset szabad csak inni, csak és kizárólag evés után kaptak 1-2 decit (evés előtt mire iszol?), meg napközben max 1x-2x szintén 1-2 decit (béka nő a hasadban). Egyik ismerősöm mesélte, hogy anno gyerekkorában neki is volt egy emlékezetes esete, amikor Olaszországban kirándultak kb 50 fokban, és fejenként 2 deci vizet kaptak ők, a gyerekek fél napra, a felnőttek meg semmit sem ittak. Ha mentek is valahova, mindig csak kaját csomagoltak, innivalót sosem, vagy nagyritkán egy literes termoszt az egész családnak 1 napra. Másik ismerősömnek is szinte gyűszűnként adagolták az innivalót gyerekkorában (pici pohárral, talán a kis felespohár hasonlít rá leginkább). Utcán meg egyszerűen rájuk szóltak, hogy majd eszel-iszol otthon, nem szabad.

Ez a téma úgy jött fel, hogy bár már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, és köztudottan nagy a folyadékigényem már gyerekkorom óta. Ha nem ihatok meg egy nap 3-4 litert, akkor szárad a szám, szomjas vagyok, minden bajom van. Ezzel az ismerősömmel mentünk kocsival, és feltűnt neki, hogy kb 15 percenként belekortyolok a kétliteres (!) üvegembe. Egy idő után nem bírta cérnával, és úgy rám szólt, mintha a sz@ros gyereke lennék, hogy régen sem volt ez divat, hogy ilyen összevissza igyunk, főleg nem utcán, és nem kell ezt csinálnom. Nem sértődtem meg, mert hallottam már róla, hogy minimum 2 egész generációt így neveltek anno. De miért volt ez? Neki meg egyszerűen elmagyaráztam, hogy a testem így igényli, és kész, nem kívánom magam rosszul érezni emiatt.