Én túlzom el vagy ez tényleg illetlenség volt?

Szerintem nagyon a lelkedre vetted ezt a dolgot. Te 20 éves vagy, ő meg 65. Már képtelen változtatni a mentalitásán és jól esik neki másokat fikázni. Te viszont egy csodálatos fiatal nő vagy, aki bármilyen célját eléri az életben és a kitartásoddal az álomalak is meg lesz! Szóval légy pozitív, mosolyogj a világra és ne törődj senkivel. Csak saját magadnak kell megfelelni a tükör előtt, senki másnak. A vén papának meg csak annyit kellett volna mondanod, hogy "Sajnálom, hogy zavarom a kilátásban, arrébb álljak kicsit?". Hidd el, köpni nyelni nem tudott volna!

Légy boldog, kiegyensúlyozott és csak folytasd tovább a megkezdett utat!!!

Szia,

ha zsírdisznó lennél, akkor sincs joga így beszólni. Legközelebb kérdezz vissza, hogy mikor kezdi el szedni a Viagrát, mert éppen ideje volna. Nekem pl. a sörpocakos harmincas pasasok sem tetszenek, bár nem szoktam beszólni nekik.

Egyáltalán nem hiszem, hogy kövér volnál, nem mindenki anorexiás típus. Magaddal legyél elégedett, ne a külvilágnak akarj megfelelni.

En egyet mondok neked:

a legtobb ferfi 50en felul csak "emlekmu" amit nem tudnak feldolgozni.

Ezt ugy vezetik le, hogy mindenkinek megmondjak hogy kene csinalni a dolgukat, szeretnenek mindent iranyitani ha mar a Vilit nem tudjak.

En ezeket csak elengedem a fulem mellett (apam+nagyapam) vagy csak annyit szolok, hogy menjen aztan nezze mar meg nem megy e valami a Tvben :)

Szerintem tedd te is ezt! :D

Igen így volt, több olyan szituáció, ami megalázó vagy dühítő volt, később érthetővé vált, és valóban megoldott olyan gondokat, amit nem hittem volna hogy valaha is...

Fogok írni róla, de most vendégek jöttek, estefelé, vagy késő este, meglátjuk.

- Ez az a könyv. Végre megtaláltam. Colin C. Tipping: Radical Forgiveness.

- Magyarul Gyökeres Megbocsátás. Vagy Radikális Megbocsátás. Na, mondtam, hogy a megbocsátás!

- Az a gyökeres megbocsátás, amelyben felfedezzük, hogy nincs mit megbocsátani. Ez a lényeg. Rá kell ébredni, hogy nincs mit megbocsátani.

- Szóval arról szól a Radikális Megbocsátás, hogy nincs mit megbocsátani?

- Igen. Erről szól az egész könyv.

- De tudod, nekem… szóval, nagyon is van mit megbocsátani!

- Nincs.

- Hogy - hogy nincs, ha van?

- Na, hát erről szól a könyv. Amiről azt hiszed, hogy meg kellene bocsátanod, tehát ami miatt haragszol rá, az azért történt, hogy te tanulj valamit belőle. Neked ott valamit meg kell tanulnod.

- És mit?

- Azt neked kell kikutatnod. Mindig annál a pontnál, ami kiváltja a haragot nálad, ott megállsz, és elkezdesz töprengeni. Miért fáj nekem ez? És ott rá kell jönnöd, hogy van valami rossz beidegzés, valami fölösleges, vagy káros elvárás… vagy

- Valami olyan, ami nekem káros, vagy fölösleges?

- Igen, erről van szó. Kölcsönadjam?

- Még várjunk vele. Addig is majd forgatom az agyamban, amit mondtál.

- Ideadnád azt a sorozatot, ami ott van melletted a széken?

- Ezek a kicsi könyvek?

- Igen, ezt látnod kell! Ugyanez a harag-megbocsátás téma itt van magyarul Anthony de Mello könyvében. A Szeretet Útja. Kitalálod, mi a címe ennek az írásnak itt a 122. oldalon?

- Szabad a gazda!

- „Szeresd Ellenségeidet”!

- Na, már megint.

- Nézd, itt van: „Keresd tehát ennek az embernek” – mármint aki rosszat tett veled – „a hibáit” – na, mit gondolsz hol?

- Nem tudom.

- „a saját szívedben és tudatalattidban,”

- A saját?...

- A saját szívedben és tudatalattidban, „és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezetett.”

A fenti párbeszéd részlet egy írásból. Ha szeretnéd folytatni a témát, azt hiszem, legjobb lenne, ha konkrét kérdést teszel fel, és aztán kérdésről kérdésre ill. válaszról válaszra haladhatunk. Ha nem érdekel, nem kell magyarázkodnod, csak nem írsz, és kész.