Honnan ered a "jah! Szó?

500éve aligha! Legfeljebb szerinted.

A Magyar Értelmező Kéziszótárban a "ja" található meg eképpen.

Ráeszmélést fejez ki; most már értem; tudom, miről van szó, mit gondol a korábbi gondolatot közlő.

- Ja! Szóval erről van szó! - esett le a tantusz a fiúnak, mikor a barátja arról győzködte, hogy melyik lánynak csapják a szelet. - Ja! Arról a lányról beszélsz, aki mindig lófarokban hordja a haját.

2. Hirtelen gondolat születését jelzi, általában társalgás közbeni váratlan ráeszmélés.

- Ja! Erről jut eszembe, most megbeszélhetnénk egy közös bevásárlást is - mondta barátnőjének a telefonáláskor Kati.

3. Tájszó: Úgy van, persze! - helybenhagyó válasz.

- Ott voltál az osztálytalálkozón? - kérdezte volt gimnáziumi osztálytársát az egykori barát. - Ja - hangzott a válasz.

Eredet [ja < német: ja (igen)]

Kifejezések

Gúnyos, rosszalló: Ja úgy - (most már megértem és belátom).

Na ja/no ja - (természetesen úgy van, ahogy mondtad; na persze).

ja (indulatszó)

1. Hát bizony, kételkedő ellenvetéssel szemben, általában akadályra utalva.

- Ja, ez nehéz ügy - szólt közbe az apa, miközben meghallotta, hogy a fia az édesanyjával a lányokról beszélget. - Ja, ezen már nem lehet segíteni, a lányok sokkal érzékenyebbek, nem mindegyiknél jön be a túlzott rámenős stílus.

2. Gúnyos: Fölényeskedő nyomatékosítás, legtöbbször kioktatás, rendreutasítás elején.

- Ja, barátom, nálunk ez már így van - szólt oda a titkárnő az új kollégának. - A főnök mindig okosabb, mint te.