Miért hiszik azt egyes emberek, hogy ha leugatják a másikat, akkor igazuk is lesz?

Azért, mert aki egy fokkal is intelligensebbnek tartja magát annál, hogy lesüllyedjen az ő szintjükre, az nem fog "visszaugatni" nekik. Ebből ők arra következtetnek, hogy igazuk van.

Jó a kérdés, jó a meglátás! De vajon értik-e????

Az első vagyok!

Eleinte én is meghúztam magam, ha valaki itt "leugatott", ma már símán "visszaugatok", miért tűrném el, hogy a földbe döngöljenek, ha nincs igazuk.

Van egy kínai tanítás: "Mindenkivel őszintén, az ő szintjén!"

Dehogy nem tudsz mást csinálni! Normális emberi hangon, logikus vagy tárgyi bizonyítékokkal elmondani, hogy hol, miben téved, vagy tévesek az információi.

Amiről itt a kérdező beszél, az a kultúrálatlan "leugatás", az a hangnem, amely nélkülöz minden tiszteletet a másik ember iránt.

"Dehogy nem tudsz mást csinálni! Normális emberi hangon, logikus vagy tárgyi bizonyítékokkal elmondani, hogy hol, miben téved, vagy tévesek az információi. "

ez amit leírtál csak bizonyos szint feletti emberekkel lehetséges csak, és hát nem mindig ők vannak többségben egy adott témához hozzászólók körében.

A tisztelet pedig egy olyan dolog, hogy nem alanyi jogon jár: ha a másik nem teszi meg a minimumot ahhoz, hogy kiérdemelje, akkor mire föl kéne finomkodni?

És ehhez például beletartozik egy minimális felkészültség és színvonal is, ha már valamihez hozzászól, vagy főleg, ha valamiben véleményt nyilvánít.

Mondok egy példát: adva van egy komolyabb téma, amivel kapcsolatban az egy minimum (lenne), hogy nem pofázik úgy az ember, nem kezd el mindenféle "tényszerű" kijelentéseket, értékítéleteket, hangos ordibálást, stb. végezni, hogy sz@rt se tud róla, és az alapokkal sincs tisztában, és nem jelent ki mindenféle baromságot anélkül, hogy életében akár 5percet rászánt volna, hogy legalább az alapoknak utánanézzen.

Ez lehet akár tudomány, akár technológia, akár más.

Ez egy alap lenne, normális embereknél legalábbis, némi köze is lenne ahhoz a tisztelethez, amit fentebb említesz, mind a beszélgetőpartnerrel, mind a témával, és ad absurdum akár magával szemben is. Viszont még sincs meg ez, adott témában például hevesen ordibálva kezd el mindenfélét előhozni, ellentmondást nem tűrve, miközben szemlátomást tényleg nem hogy arra nem vette a fáradtságot, hogy legalább valamilyen szinten utánanézzen, de nem is érdekli, sőt nem is érti, hogy mi a baj ezzel a hozzáállással, és még ő van kiakadva, amikor odaírják, hogy ember, előtte legalább néztél volna utána.

Az ilyenért például nem jár buksisimi, hanem teljesen jogos a kiosztás, hogy ember: itt, itt és itt hülyeségeket és alap tárgyi tévedéseket hordasz össze, szóval addig talán nem kéne osztani az észt, amíg fingod nincs a dologról.

"... amíg fingod sincs a dologról." = én ezt úgy tudom, hogy ....

Erről a beszél a kérdező

ezért válaszoltam, hogy bár nem tudom, hogy milyen esetekre gondol a kérdező, de hogy van eset (pl. amit leírtam), amikor kijár a beszólás, természetesen mellékelve, hogy miért kapja ezt az ember.

Nem kell mindig mindenkinek a buskiját simogatni, meg finomkodni, mert az csak a lényegről viszi el a dolgot, hogy talán valami minimum szintet hozni kéne - ha valaki alap minimumokat nem képes magától hozni, azzal miért finomkodjak?

Az anyja vagyok én?

És a félreértések elkerülésére, mielőtt rám fogják: nem ez az alap vitastílusom, sőt, az esetek többségében, amikor úgy ítélem, hogy a finomabb megfogalmazás célravezetőbb, akkor azt használom - de ahhoz kell egy szintet hozni. Ha az a szint nincs meg, a finomkodás sincs.

Mert buták.

Minek leereszkedni arra szintre hogy visszaugassak ,vagy mérgezni magam egy másik ember önhülyeségén.?