Normális hogy az emberek azért gürcölnek, hogy "könnyebb" legyen az életük?

Biztos sokan le fognak hurrogni, készülj fel rá, de én értem, hogy mire gondolsz. Az emberek sodródnak a csapásirányban a "fősodorral", úgy érzik, hogy azzal válnak jó emberré, ha a társadalmi elvárásoknak akarnak mindenáron megfelelni. Aki pedig nem így gondolkodik, azt leoltják, lehülyézik, kioktatják, hogy manapság az tudja csak a frankót, aki úgy él, mint a nagyátlag. Én filozófikusabb gondolkodású vagyok, teljesen átérzem, hogy az életben azért más is van, mint az, hogy azért gürcöljünk, hogy a fogyasztói társadalom által "előírt" normatívák szerint élhessünk, hogy azzal érezzük boldognak magunkat, ha a legújabb plazmatévé befigyel, ha háromévente cseréljük a kocsit, a gyereknek különóra, nyelvóra, jó nevű iskola, hisz hogy lesz máskülönben igazi nagymenő a gyerekből? Mit mondok majd a szülőknek, ha nem jár lovagolni stb stb?

Ezek mind mind egyfajta megfelelniakarásból fakadó pótcselekvések.

Nem mondom, hogy nem helyes dolog az életminőségért erőfeszítéseket tenni, de sokan arányt tévesztenek és beáldozzák magukat, alárendelik az életüket az anyagi javaknak. Nagyobb kocsi, nagyobb ház, még több fogyasztási cikk, márkás ruhák stb stb.

De kedves Kérdező! Felhívom a figyelmedet és mindenki másét is, hogy NEM KÖTELEZŐ így élni!

szerintem mindenkinek meg kéne gondolnia időben, milyen munkát választ. én pl. nagyon élvezem a munkám, nem is lenne anyagilag muszáj dolgoznom, mégis csinálom, mert szeretem. pedig sokan száraznak, unalmasnak tartják (számvitel, könyvelés), de én van, hogy úgy belefeledkezek, hogy a férjem szól rám, hogy éjfél van, talán elég lesz mára :)

anyagi dolgok meg: igen, fontosak. ha nem lennének azok, még a kereket sem találtuk volna fel és barlangban élnénk :) persze a túlzott kapzsiság közönséges tulajdonság, de az ambíció viszi előre a világot. és igen, régen is így volt. az én családom 300 év alatt összegürcölt egy elég szép vagyont, amit aztán a kommunisták elvettek, és lehetett kezdeni a nulláról, elölről. a férjem a vagyonát örökölte, de az is sok munka, hogy az ember ne apassza, hanem megtartsa, és lehetőségei szerint növelje a vagyont, és a gyerekeire többet hagyjon, mint amennyit ő kapott. szóval a pénz nem lényeg, a vagyon a lényeg, lehet az akármiben, földben, házban, részesedésben, vagy akár bankbetétben, mindegy.

ayyy de szereetnék én is csak hobbyból dolgozni, mert nem a pénz miatt kell :(

tökre bírom az ilyeneket, és én is annyira el tudnám képzelni, na ehelyett marad sajnos a mindennapos munka. sztem kevesen mondhatják el, hogy csak azért dolgoznak, hogy menjen az idő, de a pénz nem érdekes .... de azért jó nekik

A halász és a piackutató története

A halász hazatér fatörzsből kivájt csónakjában, és találkozik az éppen arra járó piackutató szakemberrel. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.

- Hát, halászgatok, a gyermekeimmel foglalkozom, amikor nagy a forróság lepihenünk, és este pedig együtt vacsorázunk. Aztán összejövünk a barátainkkal és beszélgetünk.

A piackutató itt közbe vág:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia, és akkor több pénzt keresne. Ebből a mostaninál nagyobb csónakot tudna venni. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem sokára szerezhetne egy több csónakból álló vonóhálós flottát.

- És azután? - kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halat, közvetlenül a gyárnak tudná eladni a kifogott halat, vagy beindíthatná saját halfeldolgozó üzemét. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányítaná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.

- Úgy 15-20 év alatt - kapja a választ a szakembertől.

- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.

- Á, ekkor kezd kellemessé válni az élet, a munkája gyümölcse beérik: nyugdíjba vonulhat. Ott hagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, törődni a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival...

Csak akkor könnyű az életed,

-ha gazdag családba születtél: nem kell semmiért se megküzdenek, gondtalan az életed,

-ha gazdaghoz mész hozzá vagy gazdag lányt veszel el feleségül

Ha egyik se jött be akkor dolgozhatsz azért hogy megélj, örülsz ha jut pénzed a fontos dolgokra, nemhogy autót vásárolj.

Én inkább dolgozok sokat hogy legyen pénzem, mint hogy beletörődjek egy minimálbérbe. Igaz hogy a pénz nem boldogít de ha nincs az még rosszabb. Nem szeretnék albérletben lakni és a banknak se akarok tartozni nyugdíjas koromig.

jó hát szép ez a példa, csak kihagytad a közbeeső szükségleteket, hogy a halásznak is meg kell oldania valahogy a lakhatást, a közlekedést, a gyerek iskolázását, szóval annak a közbeeső kis "kilengésnek" meg lenne az értelme, csak az persze valahogy nem illik a történetbe

de úgy gondolom, a realitás azért kicsit keményebb ennél

08:48

bizony, és akkor te még örülhetsz, hogy ezt is meg tudod tenni, de alapvetően maximálisan igazad van, mert ha nem pénzes háttérrel jössz, akkor tulképpen eleve eldöntött a sorsod, és marad a bérből, fizetésből gürcölés, amelyből megélni szinte művészet (még jobb állás esetén is éppen csak lehetséges)

Én azon akadok ki, hogy 37 éves koromra csak egy 1,5 szobás lakásom meg egy 4 éves autóm van (az is még félig a banké), és ehhez képest meg 18 éves úrifiúktól kapom meg, hogy nem is értik, hogy lehet így élni, hiszen ennyi idősen már azért elvileg össze kellett volna hoznom egy nagyobb házat és normálisabb autót meg egyéb dolgokat, egy bizonyos anyagi jólétet

Ezt persze egy olyan úrifiú, akinek sosem okozott gondot a pénz, és úgy vett meg egy 300 ezres fényképezőgépet, mint más egy fagyit, na ő sosem fogja persze megérteni, de azért van egy tippem, hogy mégse vagyok egyedül ezzel a helyzettel.