Hogyan fognak boldogulni az életben azok az emberek, akiket tanuló éveikben kiközösítették, megalázták, folyamatos atrocitásoknak tették ki, (akik az osztályok feketebárányai voltak) Mennyire fog ez kihatni az életükre a későbbiekben?

Általános iskolában 1-2 ember volt az osztályban akivel jóba voltam és volt 2 ember aki piszkált, belém kötött és verekednem is kellett ha nem akartam hogy megalázzanak, nem akartam hagyni hogy ők üssenek csak. Nem az egész 8 év alatt, de voltak rossz időszakok. Nem voltam túl jó tanuló, gyenge osztályba jártam így én ott jónak számítottam. Sokszor kunyerálták a házik amire ha rájött a tanár akkor 1essel jutalmazta.

Középiskola még rosszabb volt. Egy haverom, egy barátom nem volt az osztályból. Volt akivel néha beszéltem pár szót de volt hogy egész nap nem szóltam senkihez csak köszöntem nekik. Itt is voltak ketten akik piszkáltak, volt aki nekem jött és verekedtem is vele, pedig nem én kezdtem. Az piszkálta a csőrüket hogy én nem vagyok menő, sokszor csak ültem a padban és kész. Nem voltam jó tanuló, volt hogy bukásra is álltam de soha nem buktam meg. Végül is elvégeztem a sulit, most másik suliba járok, itt nem piszkálnak pedig a város legkeményebb sulija.

Jelenleg ott tartok hogy önbizalmam 0 és nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Mondták már hogy nem vagyok csúnya de ez kevés.

Van életcélom, szeretnék vállalkozó lenni, ha kell kockáztatok de nem fogom minimálbérrel beérni, sőt még a 100.000ft is kevés lesz ahhoz hogy megvalósítsam azt amit elterveztem. Szakmát tanulok és igyekszek ahogy tudok hogy jó szakember legyen belőlem.

Engem általános iskolától kezdve bántottak. Egy tanulási nehézséggel küzdöttem, és ez kihatott a beszédre, a beszédértésre, írni olvasni, pedig ötödikben kezdtem megtanulni.

Nem tudtam a saját anyanyelvemen kommunikálni. Elsőben kisegítőben kezdtem, de ott nem fejlődtem, és anyu úgy gondolta normál suliban talán felzárkózom a többiekhez. Így utólag nem bánom, de akkor pokol volt az életem.

Folyton bántottak, ezért én még úgy sem beszéltem, ahogyan tudtam volna. A stressztől összegabalyodott a nyelvem, és még azt sem tudtam kimondani, ami nyugodt körülmények között ment volna.

Ezért komoly gátlás alakult ki bennem, féltem megszólalni mások előtt, már akkor pirultam, hacsak rám néztek. A tanár alsó tagozatban levegőnek nézett, akkor még valahogy elvoltam.

De felsőben már a tanárok is bántottak. Azt hitték, fel sem fogom, ami körülöttem történik, de én pontosan tudtam miért bántanak, kik a leggonoszabbak, és gyűlöltem magam és az életem.

Akkor lett jobb, amikor önerőből elkezdtem változtatni. Megkértem anyut, hogy járhassak külön magyar tanárhoz és minden nap mehessek logopédiára. Tanárnál töltöttem a délutánjaimat.

Mindenki azzal jött, hogy egy fiútól még elnézni, de egy lánynak szépen kell beszélnie. (ez mondjuk felfoghatatlan nekem még most is)

Nagyon sokat fejlődtem. Középiskolába már "lesz*rom" életérzéssel mentem, a rossztanulók csoportjában voltam, ittam, buliztam, de amikor magam voltam, olvastam, olvastam és olvastam.

Bár az írás még most is csak itt a gépen, helyesírás ellenőrzővel megy jól, ezt leszámítva nincsenek nagy hátrányaim. (oké, nem fogok fősulit végezni)

Külföldön dolgozom, hallás után tanultam nyelvet, ragad rám minden. Azonnal gátlás nélkül tudok idegen nyelven megszólalni. Nem érdekel a hibák, hogy ki néz hülyének, piszkáltak eleget nyelvi hibák miatt, már lepereg rólam minden.

A volt osztályomból tanulós egyedeknek megvan a nyelvvizsgájuk, kész szótár van a fejükben és nem mernek idegen nyelven megszólalni. Na, belőlem ezt a gátlást kiölték.

Én ha tudok 10 szót, azzal bátrabb vagyok, mint ők 5000 szóval.

Ja, és sokkal jobban veszem a nem verbális jeleket, mint azok, akik ovis koruk óta tudnak beszélni.

Rajtatok múlik mennyire tudjátok a múltat lezárni és előre nézni.

Én középsuliba extra lúzer voltam,szerencsétlen,alacsony önértékelésű,visszahúzódott ember.Kezdjük ott,hogy anyám is alacsony önértékelésűvé tett.Sajnos sok szülő csinál lúzert a gyerekéből ami nem ritka.Mindig olyan suliba irányított anyám ami nem nem passzol hozzám.Szóval anyám sok lapáttal tett az egészre.Sokan fújnak is anyámra mert csúnyán nevelt.

A suliba alapból alpári hangnembe beszéltek velem beleértve a tanárokat is amire tett egy lapáttal anyám is.Mindenkinek mondta milyen határozatlan vagyok és önállótlan.Tőlem meg elvárták,hogy mindenkihez legyek kedves.Általános iskola 1.oszt.óta úgy megkülönböztetett a diáktársaimtól hátrányosan.Mindig megvertek és megaláztak.Engem Zitának hívnak és egy Rita nevű társamnak kijelentette de jó,hogy nem Zita vagy.Szó szerint emlékszem rá.Akkor voltam 6 éves.Majd harmadikba német tagozatos osztályba akartam menni amire anyám azt mondta úgy sem fogod bírni megbuksz.Nálam lúzerebbet nem látott akkoriban a VILÁG!

Megakartam felelni mindenkinek meg mindent görcsösen csináltam.

Végül is kitudtam mászni ebből az egészből.Ennek sajnos egy módja volt.Tudomásul kellett vennem,hogy anyám rosszul nevelt és csak fizikai értelemben anyám.Sokáig ugyanis azt hittem jól csinált velem mindent mert az volt a célja ne bízzam el magam.El kellett jönnöm otthonról.Más családokkal találkozni stb.Végül szereztem barátokat és a párom is ritka rendes pasas.