Miért kezdem megutálni a saját hazámat és a saját népemet? Ti hogy áltok ezzel a kérdéssl?

Mindig én vagyok az, aki óva int mindenkit a tipizálástól, általánosítástól. Azért mégis lenne itt valami, s most én vagyok az, aki ezt mondom, mert ezt tapasztalom. Nem csak ilyen van, de túlnyomó többségében ilyen. Azt ugyebár ismerjuük, hogy divat nálunk panaszkodni. Eltanulják egymástól ezt az emberek, jó, legyen (bár én a gondolkodást, mint opciót, mindig fel szoktam ajánlani, nem szokott kelleni, mindegy). Ami viszont igazán zavar: a szűklátókörűség és a kisstílűség. Ezen felül még az, hogy nem mernek nagyot álmodni. Egyszerűen félelmetes milyen szinten behatárolt mind a látómező, mind a gondolkodás. Ezek nyilván egymás okozatai is. Na. Pedig itt a net, fejlődő, nem harmadik világbeli ország vagyunk és mégis tufák az emberek. Butaság, na. Egyéb országok másfajta mondjuk így, egyedfejődésen mentek keresztül, más mentalitást, néplelket tudhatnak magukénak. Igazából ebből sincs makulátlan, csak más. De sok ponton - a miénknél - lehet jobb. Ez az egyik fele. Másik pedig: meg kell ismerni más gondolkodásokat, szokásokat ahhoz, hogy a sajátunkhoz végül vissza tudjunk térni. Undor nélkül.