A magyarok nem tisztelik a privát szférát, ráadásul még örülnek is neki. Miért?
Még csak most fejezem be a középiskolát, de úgy döntöttem, hogy elhagyom az országot, mert elegem van. A legnagyobb bajom, hogy az embernek nincs szabad tere.
Kb. úgy érzem magam mint egy világsztár, mindenki azt figyeli, hogy mi történik velem. Bármit mondok, annak következménye van, főleg a negatív dolgoknak. Akármi történik velem, azt kibeszélik az emberek. Mindenki tolakodik az életben, mindenkinek muszáj tudnia a másik dolgairól. Én nem kérem, hogy bárki minősítse azt, amit csinálok :( Ráadásul arra vagyok kényszerítve, hogy mindenre reagáljak, mert különben kinéznek stb...
Lényegében egymás seggében élünk, mindenki lesi a másikat, irigy.....
Ha pedig próbálok egy kis szabad teret teremteni magamnak, akkor rögtön közönyös vagyok, individualista, biztos van vmi hátsó szándékom. Könyörgöm, az individualizmus mióta rossz ?! :(
Amiért a kérdést feltettem: Ezt csak én veszem észre? Már mástól is hallottam, de ők ugyanígy viselkednek.
Ebben az országban mindenhol ilyenek ? Én budapesti vagyok, és pont ez idegesített mikor lementem vidékre- Mindenki tudott mindenkiről mindent. A szomszédokkal is jópofizni kellett, ami már rég túlmutatott a kedvességen :S Sajnos Budapesten is rossz a helyzet, csak itt nem szomszédokkal.
Azt vettem tervbe, hogy elhúzok egy angolszász országba, ott mindenkit "leszarnak", és nekem pont ez tetszik.
Szerintetek ?
Ajánlom Ausztriát. Jó az életszínvonal, élhető az ország, a legtöbb embernek nincsenek megélhetési gondjai, ezért nem is irigykednek a másikra, nem fúrják egymást. Kedvesnek kedvesek, de nem olyan bizalmaskodók, sőt, kicsit zárkózottak, főleg a külföldiekkel szemben. Ez van, akinek zavaró, de neked pont ó lesz.
És ami a legjobban tatszett kint: a munkádra koncentrálnak, nem a külsőségekre (öltözködés, menő cuccok..stb. )
Amiket leírtam, nagy átlagban igaz, de persze itt is vannak kivételek. Én értelmiségi körökben mozogtam, egy átlagos (vagy annál kicsit kisebb) városban.
Ez, amit elpanaszoltál, Észak-Magyarországon például tudom, hogy tök jellemző, az Alföld közepén például marhára nem.
A bátyám most költözött ide, neki ez afféle "fellélegzés" (félbátyám, ezért éltünk ilyen messze), mert neki az egész családja (a velem nem közös fele) olyan, amilyennek leírtad.
"itt meg" - mondja bratyó - "ha a szomszédnak pont abban az irányban áll a feje, amikor hazaérek, akkor kedvesen mosolyog és köszön, de ha már 15 fokkal arrébb, akkor észre sem vesz"... és tényleg, nekem is nagyon brutálisan sokkoló, amikor náluk járok, például az ő anyja nekifogott nemrég az én házasodási kilátásaimon sopánkodni, úgy, hogy én neki nem vagyok se kutyája, se macskája, eddig életemben egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor láttam!!!! Állítólag arrafelé ilyenek az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!