Miért tegez le mindenéle "jöttment" ember aki beesik a cégünkhöz?

Azt hiszem, én is meg tudlak érteni. Ma van ez a divatos "modernség", mindenki mindenkinek a haverja, vagy legalábbis annak gondolja magát. Ahol én dolgozom, oda tömegesen járnak az autókereskedők. Folyamatosan 50 autó áll rendelkezésükre, ettől akkora egójuk van, hogy alig férnek be az irodába. Szerencsémre én nem lépek közvetlenül kapcsolatba velük, csak elviselem őket egy légtérben.

Nem vagyok a tegeződés ellen, de a magázódás sem esik nehezemre. Ha úgy van, az idők végezetéig el tudnék beszélgetni bárkivel magázódó stílusban, nem érzem azt, hogy tegeződve könnyebb volna. Amit én hiányolok az emberekből, az a másik iránti tisztelet és egy pici alázat. Csak egy pici. Épp akkora, hogy a másik érezze, embernek tekintem, és nem gondolom, hogy amiért ő egy iróasztal mögött ül, én pedig laza időbeosztású, sok autós vállalkozó vagyok, alám tartozik a rangsorban.

Azok számára, akik kifogásolták a kérdező hozzáállását: higyjétek el, ha a munkádból kifolyólag naponta sok emberrel kell szóbaálnod, nagyon sok hülyét kifogsz. És sajnos, ezek jobban megmaradnak, mint a tisztelettudóak. Rá lehetne vágni, hogy ha nem bírja, keressen más munkát. De mindenkinél van egy határ, ahol már szakad a cérna, és ezt nem lehet elkerülni, előbb-utóbb kifogsz valakit. Azért lehet furcsa ez az egész, mert valójában pici dolgokról beszélünk, amire normálisan csak vállat rándít az ember. De hónapokon keresztül a sok pici nagyon sokat kitesz, és bele lehet ebbe fáradni.

Bocsi, kicsit hosszan írok, de ezt még meg kell osztanom. Kollégám nemrég volt Szingapúrban és környékén. Nem győztem ámuldozni azokon, amiket mesélt. Ott már a kultúra magában hordozza azt a fajta hozzáállást, amiről beszélek. A reptéren véletlenül nekiment valakinek, mert nem figyelt eléggé. A másik megfordult, és hajlongva kérte a bocsánatot. Legalább háromszor. Holott nem is ő volt a hibás. Basszus, itt hülyének néznék ilyenért az embert. A bűnözés olyan szinten nem szokás, hogy az valami hihetetlen. Ha a drága fényképezőgépet az ember ott felejti valahol, igen nagy valószínűséggel meg is találja, ha visszamegy. Az emberek mosolyognak, boldogok (nem úgy mosolyognak és nem úgy boldogok, mint Amerikában, hanem valóban), őszinték, nyíltak, barátságosak. Mindenhol higiénikus tisztaság, egyszerűen kinézik maguk közül a rendetlen embereket, rosszul érzik magukat a társaságukban.

Én tudtam, hogy a keleti kultúra a tiszteletre épül, de az valami hihetetlen, amiket mesélt. Olyan, mintha egy groteszk álom volna az egész. Ha az emberek csak egy picit is megpróbálnának hasonlóvá válni, elképzelhetetlen mértékben javulna a mindennapjaink minősége. Csak túl mélyen rögzült bennünk az eltaposósdi, és amíg nincs másik mércénk, el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan lehetne másként.

Bocsi, még egyszer, hogy hosszú voltam, de úgy éreztem, ide tartozik.

Én 25 éves nő vagyok, és az az igazság, hogy sokszor takubakuzok pár másodpercig azon, hogy vajon most ez a konkrét ügyintéző annak örülne-e jobban, ha letegezném, vagy annak, ha önözném? (magázni sosem szoktam, szerintem az bunkón hangzik...) Vannak ugyanis olyanok, mint te, de olyanok is - korban mondjuk valahol a kettőnk között, de akár a te korosztályod is - a tegezést bóknak tekinti, vagy mindenesetre azt veszi le belőle, hogy "emberszámba vettem", érzékeltem, hogy egy hús-vér emberrel ülök szemben.

Aztán hogy végül mi alapján döntök, nem tudnám megmondani, azt hiszem, az alapján, hogy ő letegez-e (sokkal fiatalabbnak látszom, úgyhogy nem ritka ez sem, még bankban is előfordul). Biztosan van, amikor nem sikerül eltalálnom.

Én nem vagyok népnevelő alkat, nekem mind a kettő rendben van, a tegezés és az önözés is. A másik két magázódási forma szerintem necces.

És ha belegondolok, az alapprobléma nem is a tegezés/magázás, hanem a tiszteletlen, lealacsonyító viszonyulás. Szerintem a kérdező is jobban örül, ha valaki kedves mosollyal megszólítja, hogy "Szia! Bocsi, hogy zavarlak, azt hiszem Hozzád irányítottak!", mint annak, ha megjelenik egy mogorva, türelmetlen alak, hogy "Jó napot! Azt mondták, jojjek magához, mert maga ezt megcsinálja nekem!".

Szóval a lényeg, hogy legyünk türelemmel és tisztelettel a másik iránt. Én mondjuk alapból nem tegezek le senki ismeretlent egy idegen helyen, még akkor sem ha esetleg nálam fiatalabb. Igyekszem türelmesnek tűnni még akkor is, ha sietek (nem ő tehet róla, hogy kevés időm van).

Persze, vannak az éremnek másik oldala is, legutóbb a pénzügynél kellett megoldanom valamit, teljesen hülye vagyok én az ilyen dolgokhoz. Teljesen magasról sz*rtak rám, 10 perc alatt eljutott odáig, hogy az a papír, amit elvileg szerinte nem kaphatok meg, azt mégis megkaphatom, de kérést kell írni.

Amikor már 15 perc után is könyököltem a papír fölött, és kb. 4-ik alkalommal kérdeztem már rá, hogy pontosan mit is kell írjak a kérésbe, kezdett elgurulni a gyógyszerem. Bár akkor is megmaradtam kedvesnek, azt hiszem, olyasmit mondhattam neki, hogy "Elnézést, még 2 perc segítséget kérnék szépen, hogy leírjuk ezt a két sort, azután ígérem, hogy soha többé nem zavarom!". És igyekeztem mosolyogni, pedig már remegett a kezem.

Bár mondjuk ez azért volt, mert van egy rohadt erős gát bennem, hogy nem tudom rávenni magam, hogy megbántsam a másikat, inkább túrázom magam, de még mindig próbálok kedvesnek és nyugodtnak tűnni. Egészen egy pontig, amikor pedig kimegy a biztosíték, akkor nem nézem sem nőnek, sem embernek, az összes dühömet a nyakába borítom. De erre talán 2-szer ha sor került eddig.:)

Ismét szómenést kaptam, de már nem is szabadkozom.:))