Jogosan küldtem el nagyon csúnyán a nénit a vonaton?

Utaztam a vonaton, és beszélgettem. Egy néni a férjével utazott, és állandóan megjegyzéseket tett, hogy én milyen csúnyán beszélek, és mennyire csúnya szavakat használok. De nem csak ez volt, hanem a beszélgetés témájával kapcsolatosan is tette a megjegyzéseit.

Toleráltam, és egy ideig nem szóltam semmit sem. Még a férje is mondta neki, hogy dugja be a fülét. De egyszer elegem lett, és olyat szóltam oda, hogy inkább nem is írom le, mert törölnék a kérdésemet.

Alapjában véve igaza volt a néninek, tényleg nem szép dolog csúnyán beszélni, de ha egy bizonyos kisebbség cigizett volna a buszon, ott vágták volna hónaljszőrüket, ordibáltak volna, akkor csak lesütött szemmel kussolt volna, és oda sem mert volna nézni. Bocs, hogy ennyit használtam a "volna" szót :D

Tehát azt sérelmezem, hogy az ilyenek csak az általuk gyengébbnek tartott egyedeknek mernek beszólogatni. Ez olyan, mintha valaki a strandon disznót vágna, oda hordaná a szennyvizet otthonról, de engem letorkolnának, hogy elhagytam egy papírzsepit. Vagy hogy jobban beletudjátok élni magatokat, mit szólnátok, ha bizonyos embereknek szabadna 100 km/h-val a faluban száguldozni, de titeket jól megbüntetnének, hogy 51 km/h-val mentetek.

Szóval úgy gondolom, hogy az ilyenek csak leakarják tiporni a másikat, és csak egy ürügyet keresett, hogy belém álljon. Kiszemelt magának egy gyengének tűnő fiatalt, aki majd megalázkodik neki, csakhogy úgy visszaszóltam neki, hogy összerezzent az arca, és utána meg sem mert pisszenni. Egyébként nem is hangosan beszéltem, ha nem figyel direktben oda, akkor meg sem hallja.

Nekem az ilyen típusú emberekből már kiskoromban nagyon elegem volt. Állandóan azt hallgattam, hogy milyen szarok a mai fiatalok, csak mert nem pattannak fel egyből a helyükről, amikor ők felszállnak a buszra, de nekik abban az időpontban kell utazniuk, amikor a diákok mennek az iskolába. Ebből a nevelgetésből már nagyon hamar elegem volt, de én hülye nem mertem sohasem visszaszólni, mert a semmi miatt tiszteltem a kort. Az ő idejükben az időseknek azért adták át a helyet, mert megérdemelték. Akkoriban simán meglehetett tenni azt, hogy eltévedtél valahol, aztán éjjelre szállást kértél, tehát akkoriban egy ilyen oda-vissza dolog működött, hogy az idősebbek segítették, tanítgatták a fiatalokat, ma meg az a sokkal gyakoribb, hogy elmegy a fiatal dolgozni egy gyárba, aztán az ottani idős csicskának tartja, kihasználja, és nem tanít meg neki semmit sem, de cserébe állandóan cseszteti. Meg pont ez a generáció volt az, aki elkezdte a hagyományokat, szokásokat semmibe venni. Az meg nem működik, hogy a számukra összes privilégiumot megtartják, de amikor adni kell, akkor zárt ajtókkal találja magát szembe az ember. Mint pl. amikor kis gyerekként locsolkodni akartam menni a faluban, de elintézték, hogy többet eszembe se jusson ilyen. Innentől kezdve pedig szerintem megszűnt minden "kötelezettségem" feléjük, csak akkor még nem realizáltam ezt.

Egyébként elég sokáig tűrtem, sok lehetősége volt arra, hogy befejezze, észrevegye magát, de csak egyre inkább felbátorodott. Hagytam, hogy önbizalmat építsen. Ez pedig szerintem nem arra utalt, hogy lett volna benne bármiféle jóindulat. Lehetne felőlem az, hogy nevelgetjük az embereket, és akik nem kulturáltak, azokat lecsesszük, de akkor legyen érvényes mindenkire!