Van-e még bármi létjogosultsága a falusi közösségeknek? Mikor lesz minden olyan, mint Budapesten?

Nekem már ösztönösen, nagyon régen elegem lett a falusiakból, ahol élek.

Csak akkoriban még nem mertem ez ellen tenni, mert azt hittem, hogy mindenkit tisztelni kell, mindenkivel illedelmesnek kell lennem, kötelességem udvariasnak lenni és minden idősnek előre kell köszönnöm.

Most meg már ott tartok, hogy vissza se köszönök senkinek sem, ha meg valaki szól emiatt, akkor elküldöm a jó b...

Anyám különösen megszól, megvet érte. Hát erről annyit, hogy éppen nem voltam otthon, neki pedig a szomszéd faluba kellett mennie autóval. Én mentem emiatt 500 kilométert, mert értelemszerűen nem voltam otthon. Meg is kérdeztem tőle, hogy hol vannak ilyenkor azok az emberek, akikkel jófejeskedik, órákig beszélget. Csak logikátlanul habogott, meg sértődötten hallgatott, ignorálta a kérdéseimet, az észérveimet, de ebből gondolom majd lesz bőven részem itt is a kérdésem alatt.

Amit elér ezzel a mértéktelen energiapazarlással, az annyi, hogy pl. a szomszédja megveszi tőle a plusz 2 doboz tejfölt, amit véletlenül megvett. Most csak mondtam valamit, de ilyen néhány ezer forintos haszonnal járó példákat hoz fel, mintha ezen múlna az életben maradásunk, mintha a község jóváhagyása nélkül éhen halnánk, vagy instant elpusztulnánk. Azt meg fel sem tudja fogni, hogy nekem milyen komoly, pénzben nem mérhető haszonnal jár az, hogy nyugodtan tudok sétálgatni, meditálni a gyönyörű környezetben azáltal, hogy nem veszek tudomást az idillt elrontó elemekről, a falusiakról. Mások százezreket fizetnek ki azért, hogy wellnessezzenek, elmenjenek kikapcsolódni.

Egyébként udvarias vagyok, nagyon kedves, és tudom, mi az a tisztelet, de ezek nálam olyan dolog, hogy elsőre jár csak automatikusan. Ahhoz, hogy fent is maradjon, nyomós ok kell. Ha nincs belőle hasznom, vagy nem kedvelem a másikat, nem vagyok rákényszerítve azáltal, hogy a főnököm az illető, akkor róla sem veszek tudomást.