A vidéki (falusi) emberek miért foglalkoznak ennyire a másikkal? Nektek is van ilyen történetetek?

2-es valaszolo!

Osztam a véleményed,sőt......

Nem magyar jelenség,a földön mindenhol ilyenek az emberek,csak egy példa:elég ha megnézed a sztárokat hogy beszélik,ocsmárolják egymást.

Külön téma, hogy most tényleg csak a falusiakra, vagy a városiakra is jellemző-e. Igazából szerintem a városiakra is, csak talán egy városi pletykásnak kisebb a hálózata, ahova terjesztheti a pletykát, mert a városban aki nem vevő a dumájára, az simán otthagyja, vagy eleve szóba sem áll vele, nem köszön neki, csak látásból ismeri, nem foglalkozik vele... Míg falun sok olyan is végighallgatja a pletykást, aki nem vevő rá, csak amolyan illemből nem akarja otthagyni, vagy mert ez rossz fényt vetne a szüleire, akivel jóban van a pletyis, stb... Szóval egy vidéki pletyisnek nagyobbak a lehetőségei, arról nem is beszélve, hogy kiülhet az utcára a padra. Városban mondjuk egy többszintes tömbházban kevesen vevők mondjuk a pletykás alsó szomszédra, és még pad sincs a ház előtt, ha meg elmegy egy parkba pletykálni, ott kevesen ismerik...)

Szóval jobb ha nem lakhely szerint húzzuk rá valakire hogy pletykás vagy nem.

A falu az egy kisebb közösség. Szinte mindenki ismer mindenkit, az emberek gyakran találkoznak, beszélgetnek egymással, ha nincs is jóban mindenki mindenkivel, azért elég rövid úton terjednek az infók. Ha bekerülsz, akkor is elég gyorsan betájolják, ki vagy, kihez tartozol, kihez nem.

Városban, főleg Budapesten, a személyes ismerőseidet leszámítva szinte senkivel sem beszélsz, és ha belefutsz valakibe az utcán, valószínűleg sosem látod többet.

Ez alapvető szemléletbeli különbséget jelent a társas kapcsolatokban, amit egy (nagy)városi tolakodásnak vehet, vidéken, ahol generációkra visszamenőleg mindenki mindenkit ismer, viszont teljesen természetes.

Például:

Amikor a szomszédunk ide költözött, ő is meglepődött, hogy olyan emberek ismerik, akikkel még sosem találkozott.

Új arc, még nem láttam + valaki beköltözött a Gyuszi házába = kész a megoldás

Vagy amikor én utaztam a megyeszékhelyre, és beültem egy szomszéd falubeli öregasszonyhoz, sosem láttam előtt, azzal indított, hogy "Te az Ica unokája vagy, ugye?"

Egyébként meg amiket leírsz, ezek engem is eléggé idegesítenek.

Vidéki vagyok, de nagyon elzárkózom az itteniektől, ezek is ilyenek, amiket leírtál...

Nem tudom magam sem, hogy miért.

Mert azt mondom tök jó, hogy vannak érdeklődő emberek, akik néha megkérdezik mi van velem, vagy figyelik a házam, a kertem, ha nem vagyok otthon be ne törjenek, ha észreveszik, hogy lefújta a szél a cserepeket a tetőről, akkor szólnak, egyebek... Csak az a baj, hogy sajnos ritkán szólnak az emberhez jóindulattal! Inkább csak unatkoznak, kíváncsiak, és ha segítenek is azzal, hogy pl szólnak, hogy elszökött a gyöngytyúkom, az nem természetes náluk, hanem viszonzást várnak, vagy ha nem is, akkor meg mindenkinek elújságolják, hogy micsoda hőstettet hajtottak végre, azzal, hogy szóltak a szökött tyúkomról...

Én pl gyerekkoromban és azután is, egyszerűen nem voltam hajlandó köszönni olyanoknak, akiket nem ismertem. Mégis minek? Attól, hogy ő fene tudja honnan, de tudja ki vagyok, én még nem ismerem őt. Legalább mutatkozzon be, hogy ki ő, hol lakik, valamit tudjak róla, és csak utána várja már el, hogy köszönjek neki, addig meg ne nézzen már bunkónak...

A csoportbaverődött öregasszonyok a legrosszabbak. unatkoznak... Főleg mióta megtörtént a digitális átállás, amiről ők lemaradtak és nem tudják nézni a szappanoperákat...

Az ablakfüggöny... Rendben lenne, ha azt nézné, hogy nem-e valami betörő, gyanús alak. De nem, ezek azt bámulják, hogy ki mikor, honnan, kivel jött, stb.

A nagymamád jól teszi, hogy nem a szomszéd füle hallatára beszél, és a letakarós módszer is klassz. Semmi köze a szomszédnak hozzá... :-)

Aztán ha meg egy idegen család költözik egy falusi házba, és ők nem szállnak be a pletykaszakkörbe, na az is egy jó kis téma ezeknél. Ilyenkor meg a sok feltételezés, meg a megfigyelés, pfö.

Azért egyébként a fiatalabbak már távolságtartóbbak, ha nem is mindenki, szóval alakul a dolog.

Egyébként nem lenne baj a beszélgetés az utcabeliekkel, ha inkább barátság lenne köztük, időnként összejárnának. De az azért álomvilág, hogy a környéken csak barátok lakjanak... Arra külön kellene falut alapítani...

Szerintem falun igenis jellemzőbb.. gyér a lakosság, nem történik semmi, mindenki ismer mindenkit, ezért csak egymással tudnak foglalkozni, így a hazug pletykák is gyorsan terjednek.. A városokban annyi ember él, hogy senki nem foglalkozik a másikkal. Max szűkebb körökben.

Ez az én véleményem, de szerintem ennél a falusi habitusnál minden jobb.. A nagyanyám is falun nőtt fel, és az, hogy mit gondolnak/beszélnek róla, mindennél, még a gyerekei boldogságánál is fontosabb a mai napig. Ez a képmutatás meg rosszmájúság szerintem szörnyű...