Gáz volt bemutatkozni? Mi ilyenkor az illem?

Jól csináltad.

Oké, hogy utáljuk az embereket, a hátunk közepére sem kívánjuk, ma már mindenki antiszoc, megbújnánk egy kő alatt, nehogy bárki ránk nézzen, a nevünket megtudja, de azért így leélni egy életet...

Nyilván most csak gúnyolódtam, de sajnos ez a része igaz. Legalábbis ezt tapasztalom. Szóval ne legyen ciki, ha normális vagy. Mert az vagy.

Tehát túlzás bekerülni egy közösségbe, akikkel 2 évig együtt leszel, és bemutatkozni? Nem tudom megérteni, mi a túlzás. Tényleg mi? A kézfogás?

Aki nem szereti az érintést, nyugodtan kimondhatja. "Szia, Kata vagyok, kezet ne fogjunk, mert nem szeretem az érintést, járok vele pszichológushoz".

Mindenkivel kezet fogni, az túlzás.

Én is egyszerűen köszöntem volna mindenkinek. Aztán ha valakivel beszélgetés alakul ki (akár szakmáról, akár másról), akkor neki bemutatkoznék, vele kezet fognék.

Tavasszal voltam tanfolyamokon, nagyjából mindenki így viselkedett egymással. Amikor szünetben beszélgetni kezdtünk (leginkább arról, honnan jöttünk, mit csinálunk, mert emiatt voltunk a tanfolyamon is), akkor mutatkoztunk be egymásnak.

Ahogyan te viselkedtél, az eléggé modoros. Nem gáz, de kicsit túltoltad az udvariaskodást.

De 6-an voltak. Nem 30-an.

A jövőre nézve teljesen jó, ha legalább 5 ember tudja a nevét.

Bármi gond, hiányzás van, tudja kitől elkérni.

Ebben a helyzetben szerintem jól csinálta.

"ha legalább 5 ember tudja a nevét"

Biztos vagy te ebben?

Nemrég egy ismerősöm elhozott valakit (építőipari munkáról volt szó, ketten együtt csinálnák). Az ismeretlen illetővel szépen kezet fogtunk, bemutatkoztunk egymásnak, végigbeszéltük a munkát. Amikor elmentek, bent a házban a feleségemnek elmeséltem a dolgokat és megkérdezte, hogy hívják a másik embert (az ismerősömet ő is ismeri). Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy elfelejtettem. :-)))