Lázadó korban már így kéne beszélni, vagy csak az idősebb generáció várja el?

Szeretnék szimpatikus, kedves srác lenni, de amikor ilyen helyzetbe hoznak, undorodóm mindenkitől.

Példa:

Középiskolában a portás néni kétszer hozott kínos helyzetbe

1. Elmondtam neki, hogy korrepetáláson voltam informatikából,

portás néni: Jól van, és mit szeretnél?

Én (a fejemben): Beakarok költözni a kollégiumba

Én: Kérem, engedjen ki

Portás néni: felsorol az 5 ujján udvarias kéréseket, és mondja, hogy válasszak egyet.

Kínosan nevettem ezen, de legszívesebben jól megmondtam volna neki a magamét.

Ezen az incidensen kívül még anyám szokott emlékeztetni, hogy úgy köszönjek a "hölgyeknek" hogy kezi csókolom. (Meg ehhez hasonló) Egyszer nagyon csúnyán ráfogok szólni az ilyenekért

Azért se szeretem az ilyet, mert elveszi a kedvem a kommunikációtól és úgy érzem nem vagyok megtisztelve