Mennyiben más az étteremben adott borravaló, mint az orvosnak adott hálapénz?

Eléggé más. Étteremben nem az életed, egészséged múlik ezen. Amikor még nagyban ment a hálapénz sok orvos vissza is élt ezzel. És nem hálapénz volt, hanem kellett adni, mert különben valahogy sose sikerült műtéti időpontot kapni vagy nem sikerült orvost találni, aki elvállalná.

Pont ez a lényege, hogy nem hálapénz volt már ez, hanem sokszor ezzel tartották sakkban az orvosok a betegeket. Ami meg külön undorító, hogy én még nem láttam olyan orvost, aki ne lenne kifejezetten jómódú és képesek voltak totál szegény emberektől kizsarolni ezt a pénzt.

Étteremben egyfajta pozitív megerősítés a személyzet felé, hogy köszi, tetszett, amiért jöttem.

Dokinál meg inkább a félelem diktálja, hogy ha nem ad az ember, akkor még az elvárható minimumot és az emberséges bánásmódot sem fogja megkapni.

Hozzáteszem, utólag adva, mert tényleg meg voltál elégedve, az teljesen más lenne.

"Hozzáteszem, utólag adva, mert tényleg meg voltál elégedve, az teljesen más lenne."

Pontosan ez lenne a lényge, mert hálapénz. Elöre miért is legyen hálás az ember?

Elöre adva a neve helyesen kenöpénz, megvesztegetés, vagy félelemdíj lenne.

#6

Azért ez a gyakorlatban úgy működött, hogy némely orvosnak rendes tarifája volt és nem utólag jelezte, hogy szerinte mennyit "illik" adni. Sőt, a környezetemben is a legtöbb ember, aki rutinos volt már az egészségügyben, inkább előre adta, mert a kórházban, műtőben töltött időre szeretne ezzel figyelmet vásárolni.

Tényleg nagyon durván nyomták. Amíg nem voltam egyszer kórházban, addig én is csak hallottam innen-onnan történeteket. Hát, mindig túlzónak gondoltam.

Aztán amikor én is kórházba kerültem egyszer egy műtét miatt, akkor megtapasztalhattam magam is. Én nem akartam adni, mert hát fizetem a TB-t, meg az orvos jóval jobban állt anyagilag, mint én. Aztán szóltak az asszisztensek, hogy illene ám adnom valamit. Kb. még én voltam a bunkó, udvariatlan, hogy magamtól nem gondoltam erre, hogy adjak pénzt.

Megkérdeztem a szobatársaimat. Ők is mind készültek valamivel, de mindannyian félelemből és az elvárás miatt.

Legalább ennyi jó történt az egészségügyben, mert ez nagyon aljas és undorító rendszer volt.

Az összeg.

De egyébként lényegüket tekintve nincs különbség: mindkettő a feketegazdasághoz tartozik, és egy normális társadalomban mindkettő tiltandó és üldözendő lenne.

Az étterem számolja szépen bele az ételek, italok árába a felszolgálók megfelelő fizetését is. A boltban sem külön fizetem a kasszás munkáját.

" normális társadalomban mindkettő tiltandó és üldözendő lenne."

Na akkor a német sem normális ezalapján. Hisz a borravaló természetes, bár nem annyira elvárt mint Magyaroszágon.