Ha valakinél szóba jön hogy meghalt valakije, de nem mondja el magától hogyan meg mikor meg ilyenek, akkor pofátlanság és ronda dolog rákérdezni hogy hogy történt meg ilyesmik?

Tárgyvesztésnek hívják, ha valamit elveszítesz, pedig emberről beszélünk.

A gyásznak szakaszai vannak. Először sokkolja a hír, még el sem hiszi. Aztán a következő szakaszban jönnek az érzelmek. Dühös, vagy hibáztat valakit, esetleg magát, vagy az orvost. Még az a logikátlanság is előfordul, hogy magát a halottat. Képzeljétek, ez a normális viselkedés ilyenkor. Csak amikor már a 3. szakasz következik, akkor lehet vele beszélgetni. Ha az első két szakaszban jól beszólt valakinek, akkor a valaki lehet, hogy később már meg sem kérdezi, hogy éli meg a gyászt. Pedig ebben a szakaszban általában alig várja a gyászoló, hogy érdeklődjenek a lelki állapota felől.

A gyász jó esetben 1 év. Ha ez idő alatt nem sikerül feldolgozni, akkor lehet lelki gond. Depresszió pl. Sok esetben megreked a 2. fázisban, és marcangolja, hibáztatja magát.

Száz szónak is egy a vége, attól függ a válasz, hogy

az illető hol tart a veszteség feldolgozásában.