Tanárként mit gondoltok arról, ha megengedem a diákjaimnak, hogy tegezzenek?

"18-as, szerintem félreértetted. Csak akkor ajánlanám fel, mikor már nem tanítom őket, semmiképpen sem közben."

A kérdés leírásában még ezt írod (egyébként én erre is reagáltam):

"Szerintetek tanárjelöltként mennyire volna ciki, ha az utolsó 1 hónapra megengedném nekik, hogy tegezzenek? Ez kb. 4-5 órát jelent..."

Ne másítsd meg a saját állításaidat, mert ez sem szerencsés tanári magatartás... :)

"Ki szeretett olyan tanárnál tanulni, aki rá is játszik például az alá-fölérendeltségi viszonyra és érezteti, hogy ő a tanár, a többiek neve pedig kuss?"

Én hol írtam ilyet? Az alá-fölérendeltség nem a hatalmaskodást jelenti, ezt eléggé félreértetted, hanem azt, hogy a pedagógiai folyamatokat a tanár irányítja, ahogy írtam, a "kezében tartja a gyeplőt". Ez nem úrhatnámságot jelent, a gyeplőt úgy is a kezében tarthatja a pedagógus, hogy közben jófej, imádják a gyerekek és akár ezt még tegeződve is lehet tenni. A gyerekek többsége egyébként el is várja, hogy a tanár képes legyen irányítani a tanteremben, a kezdő tanárok között elég nagy tévhit, hogy jófejkedéssel majd a gyerekek közelébe kerülhetnek. Nem, a legtöbb gyerek nem szereti azt a tanárt, akinél látszik, hogy a személyes igényei (pl. hogy jóban legyen a gyerekekkel) előbbre való, mint a tanítás. Az egyensúlyt szeretik, vagyis ha a tanár tud irányítani is, de közben nem tekintélyelvű és nem hatalmaskodik.

Igazából lehetsz bármilyen tanár, szigorú is, vagy gyerekbarát és jó arc, ha nem tartod be az alá-fölérendeltségi viszonyokat, akkor a fejedre fognak nőni. Lehet, hogy maga az, hogy "alá-fölérendeltség" poroszosan, rosszul hangzik a mai világban, de nem is ebben az értelemben használtam.

Egyébként maga az, hogy a gyerekek közelébe akarsz kerülni, ömagában is a kezdő tanárokra jellemző, pár év múlva ezt teljesen feleslegesnek fogod találni, mert hozzászoksz, hogy jönnek-mennek a kezed alatt. Illetve egy idő után majd rájössz, hogy nekik te egyáltalán nem vagy olyan fontos, mint gondolod, csak egy tanár vagy a többi között. Ez akkor is így van, ha jelenleg nem így tűnik. Ha még a pillanatnyi benyomásod az is, hogy nagyon jó arcnak tartanak, megbíznak benned és keresik a figyelmedet, beszélgetnek veled, akár cseten is stb., hidd el, miután nem tanítod őket, hónapok múlva rád sem fognak köszönni az utcán. Már csak ebből a szempontból is felesleges ez a magázódás-tegeződés dilemma.

"Egyszer szóba került, hogy Siegezek, azóta mindig mondják, hogy majd játszhatnánk, erre azt szoktam mondani, hogy majd ha már nem tanítalak titeket."

Azt kéne megértened, hogy ők a diákjaid, nem a játszópajtásaid, és nem is lehetnek azok. A tanár számára fő szabály, hogy a gyerekek a munkahelye részei, és te a munkahelyeden, mint pedagógus vagy jelen. Semmiféleképpen nem keverheted bele a magánéleted. Ha valakikkel Siegezni akarsz, akkor azt a saját baráti köröddel tedd a magánéleted szférájában. Ha barátokat keresel, ivócimborákat, nőt vagy szexpartnert, vagy akármit, ami a személyes, magánéletbeli igényeidet elégíti ki, azt nem a diákjaid közül kell keresni, hanem a magánéletedben lévő szereplők közül, ehhez a diákjaidnak semmi, de semmi közük nincsen! Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, mert azt tapasztalod, hogy kiállsz a gyerekek elé, és érdekled őket, egyfajta "celeb" vagy a számukra, és ez a népszerűség becsaphatja az embert, és kezdő tanároknál ez gyakori. De hidd el, az nem egészséges, ha a magánszférádba akarod őket bevonni, és az az igazság, hogy csak addig kíváncsiak rád, amíg ezt nem teszed meg! Azt mondják, hogy Siegezni akarnak veled, persze, hogy ezt mondják! Pff, egyébként jó neked, nekem kezdő tanár koromban a lányok mutogatták a mellüket...

"Bár kicsit más, de egyetemen rengeteg tanárral tegeződtünk, még idősebb is volt, aki kifejezetten kérte, mégsem hatott ez negatívan senkire (persze az tényleg egyetem, tehát idősebbek vagyunk)."

Nem kicsit más, hanem teljesen. Az, hogy mi van az egyetemen, annak semmi köze nincs a közoktatáshoz, a kettő teljesen más, azt neked is tudni kell, hogy miért. Ezért nem is értem, miért példálózol az egyetemmel.

"Csak akkor ajánlanám fel, mikor már nem tanítom őket"

Itt az a kérdés, hogy ha már nem tanítod őket, akkor nem mindegy? Nem értem, miért kell ezen rágódni, ha akarod, ajánld fel nekik, vagy ha nem, akkor nem. Teljesen mindegy. Egyébként nekem az az elvem, hogy volt diákokkal kapcsolatban is ugyanúgy tanár vagyok, azt nem tartom egészségesnek, hogy véget ért a közös munkánk és másnap már egymás nyakába borolunk, megy a haverkodás, kocsmázás stb. Ha barátokat akarsz, akkor azt a saját kortársaid közül szerezz, volt diákjaiddal ne. Ez is szül egészségtelen helyzeteket, hidd el. Ha meg nem ez a terved, akkor minek a tegeződés? Vagy engedd meg akkor nekik, oké, de minek ezen rágódni? Ha többet nem találkozol velük, nem mindegy?

"Munkakapcsolat"

Az lehet tegezés is.