Tanárként mit gondoltok arról, ha megengedem a diákjaimnak, hogy tegezzenek?
A tanítási gyakorlatom utolsó hónapját töltöm, januárban ér véget. 10.-es, 16-18 éves diákjaim vannak, én 26 éves vagyok. Az órák nagyon jó hangulatúak, jó a viszony a diákokkal, szeretek együtt dolgozni velük és úgy érzem, hogy ők is velem. Egyszer szóba került, hogy Siegezek, azóta mindig mondják, hogy majd játszhatnánk, erre azt szoktam mondani, hogy majd ha már nem tanítalak titeket.
Engem mindig is baromira zavart, hogy magáznak és ha végzek a gyakorlattal, mindenképp mondom majd nekik, hogy a későbbiekben tegezzenek, de nagy valószínűség szerint nem maradok a suliban, így nem is lesz rá alkalmuk. Szerintetek tanárjelöltként mennyire volna ciki, ha az utolsó 1 hónapra megengedném nekik, hogy tegezzenek? Ez kb. 4-5 órát jelent, mert sajnos csak heti 1 földrajz van 10. évfolyamon.
Én már régen elhagytam a pályát, de arra emlékszem, hogy mennyire vigyáztam a tegezés kapcsán, mert úgy gondoltam, hogy olyan kapuk kinyílását könnyítené meg, amelyeket zárva tartottam".
Mire gondolok:
Így, nem beazonosíthatóan (de legalábbis nehezen beazonosíthatóan) nem minősül talán dicsekvésnek, ha leírom, hogy szerfelett dekoratív srác voltam (nem egyszer kaptam az utcán, ismeretlenül ajánlatokat lányoktól).
Amíg a tanári pályán voltam, előfordultak olyan esetek, hogy 17 - 18 éves diáklányok vártak meg a parkolóban a kocsimnál, ilyen - olyan ürüggyel vagy kezdtek - akkor még - IWIW - re írni nekem stb és elég kínosan érintettek az ilyen szituk.
Ilyen körülmények mellett még az is rettentően feszélyezett, amikor személyesen felkerestek a kistanárinkban (ami egy külön, néhány fős tanári volt, kb akkora, mint egy kisebb iroda), hogy kérdezzenek a tananyagról, stb, mert nem hiányzott a szóbeszéd... Épp ezért, még az ajtót is teljesen nyitva hagytam ilyenkor.
Sajnos így is kaptam a nyakamba elég pletykát egyes "jóindulatú" kollégáktól, akik arra célozgattak (még az óráikon is(!)), hogy én a diáklányok között "pecázgatok"...
Na most gondolj bele, mi lett volna, ha még tegeződök is velük!
válasza: válasza:Uramatyám, te miről beszélsz? A tanári munka csúcsa közel sem ez, de mikor befejezzük a közös munkát, akkor miért ne lehetne? Egyetemen is tegeződtünk rengeteg tanárral, semmi negatív hatása nem volt a tanulmányainkra.
A bizalmaskodás önmagában nem a tegeződésen múlik, de úgy érzem, hogy így, magázódva is jó a kapcsolatom a diákjaimmal (olyannyira, hogy tegnap az egyik osztályom mondta, hogy maradjak a gyakorlatom vége után is). Szerintem nagyon begyöpösödötten gondolkodsz erről a kérdésről, a tanár és a diák között nem kell, hogy egy hatalmas fal legyen.
válasza:Személy szerint én a tegeződésnek nem voltam híve sohasem (+ egy extanár vagyok), de azt elfogadom, hogy van olyan pedagógus, aki él vele. Ez is egy döntés, ha ennek ellenére a megfelelő tanár-diák viszony fennmarad, és a tanár a kezében tudja tartani a gyeplőt, akkor azt mondom, hogy a tanár dolga.
Nálad viszont nem ezt látom a válaszaid alapján, hanem azt, hogy haverkodni akarsz a gyerekekkel, a tegeződés megengedése egyfajta gumicsont arra, hogy bedobd magad náluk, a jófejkedés egy eszköze. Közéjük akarsz tartozni, az alá-föléd rendeltségi tanár-diák viszonyt a mellérendeltségi státuszba akarod eltolni. Sőt, olyan dolgokat is leírsz, ami nagyon éretlen pedagógusi jellemre vall, egy-egy válaszodnál nem is tűnsz úgy, mint aki tényleg tanár (vagy tanár hallgató). Ezek miatt én a tegeződést nem ajánlom, de úgy összességében ezt a pályát sem, ha így állsz hozzá. Mert igazából nem is a tegeződéssel van itt a baj, hanem azzal, hogy a saját szerepeddel nem vagy tisztában az iskolában. Inkább ezt kellene tisztába raknod magadban, aztán foglalkozz ilyen részletkérdéssel, mint a tegezés.
És egy tanács. A tanár (már ha komolyan veszi a szakmáját) legfőbb feladata a diákok nevelése-tanítása. Ha pedagógusként jelensz meg közöttük, akkor ez a legfőbb szempont, aminek függvényében kell megnyilvánulnod, legyen szó akármiről. Vagyis ez a tegeződés-magázódás dolog is csak úgy kerülhet szóba, hogy mi a pedagógiai hozadéka? Amit fentebb leírtam a kiforratlan jellemedről, azért írtam, mert neked ez az egész "emberi", "haveri", "jófejkedési" koordináta-rendszerben jelenik meg és nem pedagógiai kérdésként, ami baj.
Mondhatod erre azt, hogy "ugyan már, nem kell ezt ilyen komolyan venni, és a tanár is ember, miért ne haverkodhatna velük stb.", és azt mondom, hogy oké, ebben még vannak részigazságok. Viszont azt kellene megtanulnod, hogy nem magadból kellene kiindulnod, hanem abból, hogy a tanítási és nevelési folyamathoz mennyire ad hozzá vagy vesz el az, ha te leállsz velük bratyizni. Tegyük fel, ha megengeded a tegeződést, akkor teret adsz egy olyan lehetőségnek, hogy olyan konfliktusok alakulhatnak ki közötted és a gyerek között, ami a tanítási folyamatokat nehezíti, gátolja stb. Márpedig neked nem az a feladatod, hogy akadályokat (vagy annak lehetőségeit) gördítsd a rád bízott gyerekek tanulási folyamatai elé, hanem éppen ellenkezőleg.
Lehet, hogy ez a szöveg nagyon szőrszálhasogató volt, és legyintesz rá, hogy túl komolyan veszem, de én akkor is azt mondom, hogy ha te nem így gondolkozol, és a veled szemben lévő gyerekekre haverként tekintesz, akkor nem neked való ez az egész. Szerintem az előttem szólók közül is sokan kb. ilyesmit akartak neked leírni, csak tényleg hosszan tart kifejteni, és igazából nem is az itteni hozzászólók dolga lett volna...
válasza:...hanem már a képzés során is szerepelnie kéne ennek a szempontnak.
Ha ez a képzés a helyén lenne.
De sajnos annyira nem vagyunk jók.
18-as, szerintem félreértetted. Csak akkor ajánlanám fel, mikor már nem tanítom őket, semmiképpen sem közben. Nálunk ezt annak idején több tanár is megtette (érettségi után tulajdonképpen), szerintem semmi negatív következménye nem lenne. Ha már "haverkodásról" beszélünk, azt magázva is el lehet érni. Az alá-fölérendeltségi viszony eltolása mellérendeltbe csak akkor lenne releváns, ha akkor tenném ezt, mikor még tanítom őket. Bár kicsit más, de egyetemen rengeteg tanárral tegeződtünk, még idősebb is volt, aki kifejezetten kérte, mégsem hatott ez negatívan senkire (persze az tényleg egyetem, tehát idősebbek vagyunk). Nincs pedagógiai hozadéka, hiszen ezt akkor mondanám, amikor nem fogom már őket többé tanítani, nagy eséllyel találkozni se fogunk soha többé.
Vidéken tanító szaktársam például azt mondta, hogy órán magázzák, azon kívül tegezik, ami számomra eléggé furcsa, nem is tudnám ezt a rendszer működtetni. De tényleg azt követően, hogy a közös munka véget ért, nem látok ebben hátrányt. Amíg tanítom őket, addig semmiképp, hisz ezzel tényleg lebontanék egy olyan határt, amit nem kéne. A haverkodás erős, de valóban jó viszonyban akarok lenni a diákjaimmal (már csak a kicsi korkülönbség miatt is), mert így meglátásom szerint hatékonyabb a munkavégzés minden téren. Ki szeretett olyan tanárnál tanulni, aki rá is játszik például az alá-fölérendeltségi viszonyra és érezteti, hogy ő a tanár, a többiek neve pedig kuss?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!