Mit tegyek, ha nem szeretek másokat kibeszélni?

Nem akarok álszentnek tűnni, nekem is vannak néha negatív, kritizáló gondolataim másokról, amiket nagy ritkán ki is ejtek a számon, de általánosságban nem szeretek másokat kibeszélni.

Néhány éve ugyanis felvettem azt a szokást, hogy a jót keresem másokban, és mert ez örömöt okoz, ellentétben a folytonos kritizálással, teljesen a részemmé vált - na meg alapvetően szeretem az embereket is. Nem jó érzés, ha másokról rosszat kellene szólnom, mert ilyenkor arra gondolok, hogy "Ugyan, van egy halom jó tulajdonsága, miért nem arról beszélünk?", na meg felrémlik bennem, hogy érezné magát, ha tudná, hogy épp a földbe döngölik az egyébként nálánál semmivel nem jobbak. Álszent dolognak tarom azt, hogy folyton lenézzünk másokat...

A problémám az, hogy az emberek általában szeretik leszólni a másikat. Sok ismerősöm és barátom van mindenféle körökből, ezért észrevettem, hogy ez amolyan általános szokás (tisztelet a kivételnek), de engem már-már zavarba hoz, mikor valaki felháborodottan fújolog egy másik emberről, és közben nagy szemekkel várja, hogy én is helyeseljem a véleményét.

Ez tegnap bukott ki,mikor egy egyébként nagyon aranyos barátnőmmel sétáltam, és elkezdte ecsetelgetni, hogy mennyire utálja egy közös ismerősünket, milyen hülye és barom, satöbbi...de ez is csak amolyan felszínes véleményformálás volt az ismerősünk egyszeri viselkedése alapján.

Szóval, ilyenkor általában mélyen hallgatok és nem felelek, illetve próbálom elterelni a beszélgetést, vagy valami békítő dolgot beszúrni - csak ez ritkán sikerül. De engem tényleg zavar és bánt, amikor így viselkednek...tudom, hogy nem kellene magamra vennem mások butaságát, de nem értem, hogy egyébként nagyon jófej és kedves emberek hogyan tudnak átváltani kegyetlenül mocskolódóba? Miért jó ez nekik? Mivel lesz könnyebb az élet, ha másokat kritizálunk, ahelyett, hogy a pozitív oldalukra koncentrálnánk?

Na meg hogy kezeljem ezeket a helyzeteket?