Tegeződni vagy magázódni szerettek jobban?

#4 miért érthető félre?

Béla minden délben eltűnik a munkahelyről 2-3 órára, a főnök megbízza a titkárnőt, hogy figyelje ki, mit csinál olyankor. A titkárnő jelenti:

"Béla minden délben elmegy a kocsijával a lakására, ott megeszi az ebédjét, jól megrakra a feleségét, elszív egyet a kedvenc szivarjaiból, majd visszajön."

Mondja a főnök: "ha csak erről van szó, akkor váljék egészségére."

Erre a titkárnő:

"Főnök úr, megengedi, hogy elmondjam ugyanezt tegeződve? Szóval Béla minden délben elmegy a kocsiddal a lakásodra, megeszi az ebédedet, jól megrakja a feleségedet, elszív egyet a kedvenc szivarjaidból..."

Nyilván, minden nyakatekert helyzetre lehet kitalálni valami formát, ami félreérthető. De ettől miért válna alapvetően félreérthetővé az egész magánzódási koncepció?

Ha az esetek kb. 99%-ban teljesen jól használható és egyértelmű kifejezésmód a magánzódás, akkor miért baj, ha lehet olyan faramuci helyzeteket kreálni, amelyekben nem?

A titkárnő mondjuk fogalmazhatott volna ily módon is:

"Béla minden délben elmegy az Ön kocsijával az Ön lakására, ott megeszi az Ön ebédjét, jól megrakra a feleségét is, elszív egyet a kedvenc szivarjaiból is, majd visszajön."

És akkor tejelsen egyértelmű, hogy kiről van szó. (Nyilván, persze, úgy már nem lenne félreérthető, tehát vicces a vicc.)

Semmivel sem érzem nyelvtanilag, stilisztikailag egyszerűbbnek a tegezést a magázásnál.

Ahol inkább gondot látok az az ön vs. maga.

Utálom a magázódást. Szerencsére a munkahelyen tegeződés van. Ügyfelek esetében pedig tényleg csak a 60 évesekkel megy ez a magázódós történet.

28f