Mi a helyes hozzáállás, ha egy régi verset idéz az ember? Mai helyesírással, olvashatóna írja le, vagy mai írással helytelenül? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy hogyan helyes, hogy nem-e elírás volt, vagy nem-e a kiadó vagy az internet írta el, stb.

kezirat vagy elso gepeles biztos van (mindenre ertve nem erre)

amiben ha iro ugy akarta javitotta sajat hibait

tehat mi a kerdes?

digitalisan is rengeteg karakter van ez sem lehet kizaro ok ha mondjuk ilyesmire gondoltal

ha meg pl nem tunik eldonthetonek az eredetiekbol

akkor mar a hagyomanyban elfogadottat illik

tobnyire ugyis tobbi muvebol kiszurheto hogy mi a "helyes"

valóban "eredetiben" illene, persze nem feltétlenül teljesen eredetiben, hanem a hagyományos módon, ahogy általában ismert, ahogy kiadták, ahogy te is olvashattad az irodalom-szöveggyűjteményben. :-) ez sokszor már tartalmaz némi korrekciót, amelyet szakemberek végeztek, megfelelő irányelveket követve. bízzuk ezt rájuk, annál jobban már ne "javítsuk", mert az már rontás... :-)

pl. a himnuszt sem úgy idézzük, hogy „İsten áld meg a' Magyart”

(vö. [link] )

"Egyáltalán honnan tudjuk, hogy hogyan helyes, hogy nem-e elírás volt, vagy nem-e a kiadó vagy az internet írta el, stb."

Abban az időben, a kor szóhasználatában helyes volt, és még ma is helyesnek ítélhetjük, ellentétben a kérdés helyesírásával, mert a költő ilyen hibákat nem vétett.

A kérdésed a mai helyesírás ismeretében ugyanis helyesen:

hogy nem elírás volt-e, vagy nem a kiadó, vagy az internet írta-e el, stb.

#5: bocs, nem tudok újat mondani, csak ismétlem: az irodalom, a magyar nyelv és a (régi és mai) helyesírás tudorai kitalálták, hogy milyen elvek mentén "frissítik", javítják a régi szövegeket, én ezt a nemes feladatot rájuk hagynám.

ha érdekel ez a tevékenység, akkor szerintem először nézz utána, szerezzél némi hozzáértést, és csak utána váltsd meg a világot. szerintem. :-)

aki a mai helyesírást ismeri, és az alapján ügyesen ki tud javítani egy mai szöveget (mint te(?) vagy én(?)), az még nem gondolja, hogy egy ilyen kérdésben (régi irodalmi szövegek javításában) is kompetens. mondhatnám: "Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez! / Nagy munkát vállal az magára..." ;-)

"A fenti idézet mai helyesírással nem így lenne, tele lenne hibákkal."

ha csak a helyesírási szabályok és szótárak alapján javítanánk, akkor így van, de a költészetben mindig is voltak egyéb szempontok is. még egy mostani verset sem javít ki a korrektor teljesen, "csutkára", hanem csak úgy "szőrmentén", csak amit tényleg ki kell, mert szemmel láthatóan tényleg tévesztés volt, nem pedig költői szabadság, vagy a ritmus miatt stb. ...

"Ha valakinek ezt fel kell olvasnia, akkor szerintem jobb helyesen leírni, mai helyesírással."

ezt nem is értem... miért lenne jobb? ha a költő valamiért oda hosszú ú-s nyúgalmat szánt, akkor miért kéne röviddel felolvasni? persze lehet, hogy úgy is lehet. aki felolvassa, majd eldönti, hogy hogy szeretné. eldönti, hogy látja-e bármi jelentőségét annak a hosszú ú-nak az adott helyen, vagy pedig ő röviddel mondaná.

ez például pont nem tisztán helyesírási kérdés, lehet más oka is, valóban érintheti a kiejtést is, és így valóban van szerepe felolvasáskor. – de pont ezért: hogy jönnénk ahhoz, hogy átírjuk?

és ha csak annyiról szól az egész, hogy akkor úgy mondták, most meg máshogy mondják, akkor is: miért írnánk át olyanra, ahogy ma mondják? miért kéne úgy felolvasni egy régen írt verset?...

"Főleg akkor ha a szavak nem régiesek, tehát nem a feleim szümtökkel-ről van szó, hanem csak helyesírásról."

egy szó nemcsak úgy tud régies lenni, hogy ma már "meg sem értenénk", egészen máshogy mondanánk... egy hosszú ú-s nyúgalom vagy egy rövid ü-s hüs is lehet "régies szó", vagy egy "éjemet", egy "Szendergve", egy "Leélvén", egy "éltemet"... nem tűnt fel, hogy jóformán az egész szöveg "régies"?...

nem "csak helyesírásról" van szó...

"szümtükhel": ott is ez a helyet: eldöntheted, hogy "mai-magyarul" mondod-e, akkor válaszd innen a harmadik (értelmezéses) oszlopot:

[link]

:-)

ha az eredetit szeretnéd mondani, akkor válaszd az első kettő közül bármelyiket, elvileg ugyanúgy hangzik. ott tényleg csak "helyesírási" aktualizálás van. mintha egy pár száz évvel ezelőtti szövegben lévő cz-t vagy tz-t c-re javítanának. ugyanúgy mondjuk, csak annakidején máshogy írták. de a magánhangzó hosszúságok sokkal érzékenyebb dolgok...

a Himnuszt már mutattam, abban is láthatod, hogy bár a kézirat és a mai szöveg között rengeteg a különbség [itt fent van mindkettő, összehasonlíthatod: [link] ], mégis a maiban is benne hagytak egy csomó "helyesírási" hibát, pl.:

"Megbünhödte"

"multat"

"virúl"

"Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám kebledre" (vesszőhiány)

"Szerte nézett s nem lelé

Honját a hazában" (szintén)

– és mennyi "régies" szó... kell az nekünk? ehh, cseréljük már le, mert nem érti az ifjúság!...

de itt egy másik kézirat tőle: az Alkonyi dal:

[link]

ebben is van, amit úgy hagytak (pl. sűlyedez, húll, nyúgot), van, amit átírtak (pl. Balzamillat–>Balzsamillat, Lengem–>Lelkem, könyének–>könnyének, illy–>ily, ’S–>S, szemem’–>szemem stb.).

Hidd el, ez egy "tudomány". :-) Ha nem tetszik, akkor először kérdezd meg, hogy miért van úgy (persze ne tőlem, hanem egy hozzáértőtől), és csak utána mondd meg, hogy hogy lenne jobb. ;-)

Azt a kifejezést még senki nem említette, hogy "időmértékes verselés".

[link]

Egyes szavak helyesírása már Kölcsey idejében se olyan volt, csak azért írta így, mert így jött ki a trocheus. (Nem, ez nem egy bőrbetegség, hanem egy versláb neve. :)

Szóval csak azokat a dolgokat lehet mai helyesírásra javítani, amivel nem törjük meg a vers ritmusát. Pl. az áld az magában is egy hosszú szótag, tehát ha áldd lesz belőle, azzal még nem rontottuk el. Vagy a virúl-húll rímpár: a virúl ú-ja maradt, mert mindenképpen hosszú szótagra van szükség, viszont a húll ú-ja mai helyesírással u-vá vált, mert így is hosszúnak számít a szótag a dupla magánhangzó miatt.

Tehát ha értünk az időmértékes verseléshez, és ilyen szempontok alapján átdolgozzuk maira, az egy elfogadott és elterjedt szokás. (Közismert versek esetén nagyjából minden esetben ez van, az átírt változat a közismert.) Viszont ha nem értünk hozzá, akkor csak abban az esetben idézzük mai helyesírással, ha valaki már átdolgozta nekünk.