Mit gondoltok a Japán kulturárol, és melyik részét szeretitek:)?

A mozgókèpes ès zenei kultúrájukat nagyon szeretem.

Tetszuk a halállal kapcsolatos ambivalens hozzáállásuk is,nem paráznak tőlr úgy mint más nèpek.

Egèszsègesek ami a remek ètrendjüknek köszönhető.

Maximalizmusuk is figyelemre mèltó,mindent fejjel a falnak/mindent bele módon csinálnak.

De sok jót nem tudok mondani a hagyományos règebbi alapkultúrájukról.

A dícső szamurájok kora cdak a felszinen volt a becsület betartva,fèlelmetes intrikák ès ebből fakadó háborúk kora volt.

Sajnos bár manapság már nem annyira általános,de nagyon rasszista nèp voltak.

Az oktatásuk sajnos az egyènisèg totálos irtásáról szól,csakid az a lènyeg hasznos fogaskerèk leszel e.

De mindent összevetve èrdekes ès izgalmas szelete japán a világnak.

A japán nyelv hangzása nagyon közel áll a magyarhoz. Minden nyelv hasonlít egy kicsit a magyarhoz, de hangzásban inkább csak a japán, lehet, hogy ezért tetszik a japán nyelv nekem.

A felnőtteknek (is) szánt anime sorik közül több, mint százat végignéztem, és anime mozik közül is, ami talán nem sok, de ennyi ízeltő alapján is láthatok ebből valamit és elismerésem az animekultúrájuk irányába!

Közel érzek magamhoz a felnőtt animék közül többet is, kifejezőek, művésziek, remekül bánnak a kontrasztokkal, a szélősésges, ugyanakkor a kifinomult érzelmekkel és gondolatközléssel is, nem beszélve ezek vizuális láttatásáról, sőt, a szinkronszínészeikről! :)

A japán zenészek pedig akármilyen nyugati közvetítésű műfajhoz nyúlnak, sokszor jobban játsszák, mint a nyugatiak - persze nem mindig. Értve a zeneszerzőket és hangszerjátékosokat is.

(Persze vitatott, mi számít nyugati közvetítésűnek, melyik rock, metal, elektornikus zene, hiszen pl az elektronikus zene Japánnal, USAval, EUval együtt született, míg számos más alapja ezeknek pl rock and roll, jazz, blues, country: a kelták és a négerek által alapvetően.)

A japán népzene kapcsán már válogatós vagyok, de vannak népdalaik, melyek megfognak.

A kitartásuk is példaértékű, pl a japán elektronika.

A japán csapatszellem is példaértéká, mert NEM klikkesedő, hanem egymást érzelmileg és intellektuálisan magas szinten támogató, és NEM más csoportok elleni a hozzáállása.

Általában nem pózolnak, hanem valódi tisztelet jellemzi a legtöbb japánt, sőt, a feljebbvaló részéről is lefelé!

Vannak hibák is a japán társadalomban (már amelyikben / amikoriban, mert ez is változik, mint minden), az egyéniséget csak mostanában kezdik hangsúlyosabbá tenni, és az érzelmeket se volt szokás korábban különösebben kimondani, még a japán nyelvtan is épít a körülírásokra... Mostanában viszont elkezdték bátorítani (pl animéken át is) a japán fiatalokat, hogy oszd meg érzelmeidet másokkal.

Az utcán csak mostanában elfogadott, hogy kézenfogva járhatnak japán párok, bár még a víruselőtt se illett csókolózni utcán. Kissé tlzásba viszik szerintem az etikettet, és ez is nagyban hozzájárul ahhoz ,hogy sok japán csak 25 / 30 évesen veszti el szüzességét, mivel az iskolásoknak nincshol ismerkedniük, a suliban nincs csajozá / pasizás, love hotelbe nem járhatnak, otthon a szülők nem szexelnek, se csókolóznak (a szexre általában ott a love hotel FELNŐTTEKNEK), a gyerekeiknek se megengedett otthon a csók se a párjukkal, az utcán nem csókolózhat senki, titokban meg kockázatos...

Japánban is vannak sajnos bűnözők (jakuzák), viszont elenyésző a számarányuk Japánban.

De a hátrányok szerintem kisebb súllyal nyomnak latban a mai Japánban, tehát alapvetően vonzó számomra a japán kultúra.