Normális, ha egy kedves illető megsértődik azon, hogy az ember “Jó napot”-tal köszön neki, és nem azt mondja, hogy “Jó napot kívánok”?

Nem friss az eset, de egyetlen egy ismerősöm volt eddig életemben, aki képes volt felkapni azon a vizet, hogy “Jó napot”-tal köszöntem neki, mert szerinte kizárólag a “Jó napot kívánok” a tisztességes forma.

Ezért az egyetlen mondatért anno képes volt fél órán keresztül üvölteni velem, mindezt rendkívül megalázó, megszégyenítő karakterrel.

Ekkor még fiatal voltam és ostoba: még el is bőgtem magam előtte.

Elmondta azt is, hogy (amúgy kb. csak ötöd-hatodrészt) voltak nemes ősei, tehát ha valaki, ő aztán “naggggyon” vágja, mi a módi.

Nem akartam közbeszólni, én is nemesi családból származom, ergó mi sem a “csá, csumi, csőtészta, palacsintasütő” kategória vagyunk. A létező összes ismerősömmel tisztelettel kommunikálok, megválogatom a szavaimat, nehogy véletlenül bárkit megbántsak vele, úgy gondolom, a szókincsem, a deklamációm sem minőség alatti, szóval nem nehéz elhinni, miért gyakorolt rám ez ilyen negatív hatást.

Rengeteg platformon olvastam a témában, viszont SEHOL nem találtam olyan információt, miszerint a “Jó napot!” forma udvariatlan vagy hiányos lenne, sőt: formális kommunikációban ugyanúgy elfogadott, mint a (mindössze egy szóval hosszabb) verzió.

Ha pár másodperc alatt halad el bárki a másik mellett, és nem akar hosszú kommunikáció a bonyolódni, általában nincs is igénye többre.

Az angol, és a többi nép is csak azt mondja: “Good morning”, nem pedig azt, hogy “I wish You a good morning”.

Most akkor mi az igazság?

Tényleg csak ez az alak helyes, vagy az egész problémázása csak egy mondvacsinált hiszti volt?