A reklámoknak nagyobb felelőssége van a kultúra alakításában, mint a médiának összességében? (2 kérdés)
Most olvastam Puzsér véleményét a reklámokról, és szerintem igaza van abban, hogy hazugságokra építenek, és ezért is lehet káros hatással a fogyasztókra. Ezt szeretném kiemelni belőle:
"Hamis tényt állítani valóban nem lehet, hazugságot sugalmazni, húszéves lányok képével negyvenes nőknek szemránckrémet árulni viszont annál inkább lehet és érdemes. Nincs még egy szakma, amelynek művelői ilyen önérzetesen utasítanák vissza a szembesítést a maguk korruptságával."
1. A kérdésem az lenne, hogy szerintetek ugyan ez nem elmondható az egész médiáról? Tehát amikor nők és férfiak egyaránt sminkben, megvilágítással, megvágva és átphotoshopolva szerepelnek tévében vagy újságokban, az nem ugyan olyan hamis képet mutat kifelé?
Vagy itt egy másik rész a cikkből:
"Az viszont már hadd ne férjen bele, hogy a tudatipar helytartói anorexiás modellek ezreit felhasználva károsítsák nők nemzedékeinek testképét, majd e tevékenységük valamennyi testi és lelki következményét az egyénekre meg a társadalmakra hárítsák. Miért is viselné azokat a marketingszakma?"
Viselhetné, de nem lehet legalább ennyire káros arról az igazságról cikkezni, hogy ismert emberek hasonló modell-típusú nőket keresnek maguk mellé párnak? Vagy egy ilyen egyszerű és őszinte kijelentés, hogy "én a vékony nőket kedvelem"? Nőket pontozni fényképek alapján?
2.Szerintetek a médiában szereplő embereknek nincs abban felelősségük, hogy ne mérgezzék saját őszinte gyarlóságaikkal a kultúrát?
Nem baj, mindig érdekelt, hogy egy írásból kiderülhet-e az ember neme, többek szerint legtöbb esetben igen. Tippelhetsz korra is, azzal csak azt tudod megsérteni akit látsz is. :)
Ez a másik, amit írtál, hogy nem kifejezetten média személyiségek, dehát akkor hogy máshogy válhattak volna számodra ismerté,és min keresztül veszik fel a hallgatóságukkal a kapcsolatot? Számomra aki a médián keresztül közvetít, az médiaszemélyiség. De még csak azt sem tudom megítélni mennyire "számít" a médiában az ő személye. Nem tudom megítélni, hogy mennyire elismert az előadó akinek a zenéjét hallgatom, mert nyilván nem a lájkok számától függ, és nem is attól, hogy hányszor hoznak le róla egy cikket. Régebben az ismert személyek egy elérhetetlenebb rendszerben működtek, mivel beválogatták oda az embereket. Ettől még persze nem voltak feltétlenül tehetségesebbek vagy magasabb szinvonalúak, csak sokkal távolabb álltak a magánszemélyektől. Ma már a régi osztályrtársam ugyan úgy élőben közvetít és véleményt posztol, mint ahogy egy színész kiteszi, hogyan süti a vasárnapi rántotthúst. Összekeveredik a magánszféra a nyilvános szférával, a bulvársajtó a hírközléssel, és innen már senki nem hámozza ki magát a kelleténél több ráhatás nélkül. Ezen belül a reklámok hatása szerintem nem igazán jelent már annyit mint régen, és össze is mosódott az infuencerkedéssel. Az alzás reklámon kívül nem is nagyon jut eszembe más, régen mindenki minden reklámot ismert. (Ez nem a régen minden jobb volt szöveg.) Szerintem ma kevesebb befolyással van az emberekre a szokásos tévé- vagy rádióreklám. Lenne egy termékem, biztos hogy nem kérném meg a tv2-t, hogy reklámozza, inkább fizetnék érte a legtöbb követővel rendelkező oldalaknak.
válasza:Nyilván a médián keresztül szereztem róluk tudomást :) Ha ezek a csatornák nem lennének, elég keveset tudnánk a világ történéseiről.
Az ismertség, elismertség és az ezzel járó előnyök pont hogy a lájkoktól függ. Hiszen te is azt mondod, hogy inkább vinnéd a termékedet egy olyan oldalhoz, amit többen követnek, mert az a nyerő, nem a tévé. Amit egyébként már sokan így csinálnak, pl. csomó vlogger közvetít reklámot megrendelésre (vannak akik ízléssel csinálják). Persze vannak méltatlan módon alulértékelt és nagyon túlértékelt előadók. Akiket nagyon felkaptak, általában megosztóak is (vagy szeretik őket vagy utálják) de abban sikeresek, hogy sokan hallgatják és sok lájkot hoznak, ezáltal mégis formálják a közízlést. Most erről a Trump megválasztása jutott eszembe, elvileg voltak, akik a hozzászólások száma (nem is lájkok) alapján meg tudták jósolni a győzelmet. Amiből az következik, hogy a kiváltott érdeklődés(tök mindegy, negatív vagy pozitív értelemben) többet nyom a latba, mint a lájk.
A média tényleg egyre jobban összefolyik a magánélettel, a magánszféra a nyilvános szférával. Ez szerintem a facebooknak is köszönhető, mert ma már senki nem teheti meg, hogy ne legyen facebook/instagram stb oldala. Átlagemberként még talán igen, ha nincs rá szükséged pl munkában (nem függsz tőle a szó szoros értelmében) akkor megteheted. A fb meg mire való? (chatelésen kívül) Arra, hogy posztolgass mindenfélét magadról, mert azzal vonzod be/ tartod meg a követőidet. Az előadók, médiaszemélyek is ebbe csúsztak bele, mert nem tehettek nagyon mást. Mert ha csak cikkeket, tartalmukat tennék közzé, kevesebben olvasnák el, néznék meg. A Fb pont az a műfaj, ahol néha villantani kell egy-egy rövidke bejegyzést, lehetőleg képpel. Ebben benne van az a törekvés is, hogy a követők közelebbnek érezzék magukat a kedvenc előadójukhoz. Persze vannak a blogok és a rajongói/official oldalak, de akkor is ezeken a csatornákon „kell” őket népeszerűsíteni.
Amúgy 25-30-nak tippelnélek :)
38, de kihagytam majdnem 10 évet ami a médiával való kapcsolatot illeti. Néhány éve kezdtem felfogni, hogy vannak youtuberek, instacelebek, és hogy mennyire átalakult a termék és a reklám fogalma.
Azelőtt a terméket tényleg a reklám adta el, a reklám viszont egy ötletes sztorin alapuló szlogen volt. Maga a reklám, mint fogalom, személytelen volt, bár személyekre hatott. Vagyis akkor is volt kutyás, babás, jónős ráhatás, de nem valakik voltak a termék mellett, hanem egy reklámfilm szereplői. Most viszont egybe van csomagolva a személy a termékkel, és ők együtt jelentik magát a reklámot. Ezzel sokszorosan hatnak az emberek érzelmi világára, én néha úgy érzem veszèlyesen nagy mértékben. Gondolom az sem véletlen, hogy kötelezővé tették a fizetett termékmegjelenítés feltűntetését az instán. Úgy látszik mások is úgy érzik, hogy valamilyen módon külön kellene kezelni a reklámot és a személyt. Én ugyan ezt gondolom a magán és a nyilvános életről. Nagyobb határoknak kellene lennie. Pl. egy színész, előadó, filmkritikus, ne nyilatkozzon párkapcsolati, egészségügyi problèmáiról, anyagi helyzetéről, vagy a hobbijáról ugyan azon a felületen, ahol ő magát mint terméket képviseli.
válasza:Igazából nem annyira követem mások magánéletét, hogy ez nekem problémát okozzon. Jogosnak tűnik, amit mondasz, de szerintem túl szigorú is egyben. Mert akkor meg kéne szüntetni minden beszélgetős műsort, nem lehetne színészeket műsorba elhívni, mert még a végén utalást tesz a magánéletére. Miről kéne szólniuk ezeknek a műsoroknak? „Értékelje 10-es listán, mennyire alakította jól ezt vagy azt a szerepet”. „Hát, ez egy erős 8-as volt”.
Ennyi. Se magánélet, se termékmegjelenítés, csak a hideg profizmus. Bármi mást kérdezel, esélyt adsz arra, hogy egy kicsit beleláss a színész magánszférájába. Előbb utóbb úgyis „kifecsegi”, hogy „hát, pont összevesztem a feleségemmel, ezért szarul voltam aznap és nem hoztam a formámat”. És itt máris lekerül róla a szerep. Vagy a gyerekkoráról kérdezik, hogy miért választotta a pályát és elmondja, hogy „xy filmje megihletett és ezért akartam színész lenni”. Ez is káros lenne?
Szerintem ha valakinek a szakmájához szorosan kapcsolódik a magánélete, akkor szabadjon neki arról beszélni, bármikor, bárhol. Elég annyi, hogy ne reklámozzon direktbe terméket. Vagyis maradjon önmaga. Ne mutasson hamis képet magáról, pénzért. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!