Miert hasznalja ilyen elkepesztoen sok ember a ''-ban/-ben'' helyett a ''-ba/-be"-t? (Pl. Megy haza MAGYARBA. Itt vagyok a suliba. Stb. )

Téged zavar?

Tele vagy hibákkal s így van képed felháborodni.

Szégyen...

Így egyszerűbb, illetve valószínűbb, hogy így beszélnek a környezetében, ezért rögződött így nála is.

Nem a telefontól van, régebben is előfordult. Engem az anglicizmusok zavarnak, dehát ilyen a nyelv, meg kell tanulnunk elfogadni :)

"Pl. Megy haza MAGYARBA"

A legszarabb példa, helyesen:

Megy haza Magyarországra!

Aluliskolázottság miatt. Sok anyuka mutogatja a gyerekét online oldalakon ilyen szövegekkel: "Itt vagyunk a fagyizóba." "Első napom az oviba." És kapják a sok like-ot.

Nekem még fura a "tőlem idősebb", "tőlem nagyobb" stb. kifejezés is, szerintem a "nálam idősebb" stb. lenne helyes, de ez nem biztos, hogy hiba, csak valami tájnyelvi dolog lehet.

"Aluliskolázottság miatt."

Nem. Pár évtizede sem volt jobb az iskolázottsági helyzet, sőt. Mégsem fordultak elő ilyen széles körben ezek a jelenségek. Akkor még csak tényleg az aluliskolázott, csak általános iskolát vagy még azt sem végzett rétegre voltak jellemzők ilyen hibák, ma pedig már a közép-, sőt felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében is terjednek.

Engem meg az zavar, ha valaki ékezetek nélkül ír, pláne ha ékezetek nélkül írva kéri másokon számon azok nyelvhasználatát és helyesírását…

De hogy a kérdésre érdemben is válaszoljak:

Az, hogy egy mondat szava -ban/ben vagy -ba/-be raggal áll, alapvetően attól függ, milyen ige áll mellette, vagyis az ige határozza meg a ragot. Mozgást, irányultságot kifejező igék mellett -ba/-be, állapotot, helyzetet, egy helyben levést kifejezők mellett meg -ban/-ben: kimegy a konyhába, eszik a konyhában.

Mivel az ige jelentéséből fakad a rag, így a kétféle rag megkülönböztetése valójában redundáns, azaz ugyanazt az információt (irányultság vagy helyzet) két nyelvi elem, az ige és a rag is kifejezi, pedig önmagában az ige is elég lenne hozzá. Emiatt tapasztalható már évszázadok óta az, hogy a két ragból az egyik, a -ban/-ben, visszaszorulóban van a köznyelvben, mert a beszélők kiiktatják ezt a redundanciát. Ez teljesen természetes folyamat, más nyelvekben is van rá példa, pl. az angol "in" viselkedhet ugyanígy:

I put it in the box 'a dobozba teszem' - irányultság

It is in the box 'a dobozban van' - helyzet

Ettől semmivel sem lesz a nyelv rosszabb vagy kevésbé kifejező, de még az egyértelműség sem kerül veszélybe.

Ami pedig az igekötők egybe- ill. különírását illeti:

Ne felejtsük el, hogy a helyesírás (ill. az írás maga) nem része a nyelvnek – rengeteg ma beszélt törzsi nyelv nagyon jól elvan írás nélkül is. A helyesírás egy testület, esetünkben a Magyar Tudományos Akadémia döntése.

A magyar helyesírás két legfontosabb és -gyakoribb fajtája a kiejtés szerinti ill. a szóelemzés szerinti írásmód. Az igekötők írásánál, sajnos vagy nem sajnos, hol az egyik, hol a másik elv alapján rendelte el az Akadémia a helyesírást.

Kiejtés szerinti írásmód: mivel egy hangsúllyal, emiatt tulajdonképpen egy szóként ejtjük, ezért egybeírandó: bemegy, leül, elrak.

Szóelemzés szerinti írásmód: az alkotó szóelemek megőrzik önállóságukat; ez esetben különírandóak az igekötős igék: be akar menni, le szeretne ülni, el tudja rakni.

Ha mindkét esetben a kiejtés szerinti elv érvényesülne, akkor az utóbbiakat csupán két-két szóban írnánk, mivel valójában két-két hangsúllyal, azaz két-két szóban ejtjük őket: beakar menni, leszeretne ülni, eltudja rakni.

De az Akadémia úgy döntött, ahogy. Dönthetett volna máshogy is, annak is épp annyi létjogosultsága lett volna, mint a mostaninak. A maga módján bármelyik döntés lehetett volna logikus, és vannak olyan emberek, akiknek a logikája, intuíciója mást diktálna, mint az Akadémia döntése. Ez még nem ok arra, hogy kárhoztassuk őket.

Szerencsére azonban a helyesírás betartását senki és semmi nem írja elő, csak hivatalos dokumentumokban ill. publikációkban javasolt követni. Hogy ki követi fórumokban, hozzászólásokban, stb, az mindenkinek a magánügye, saját döntése. Ha a sorainak az olvasójának meg az nem tetszik, az meg az ő magánügye. Tolerancia kérdése.