Mi lett a mai fiatalsággal? Hogy már ha szereti az ember a saját hazáját, akor már ciki? Hol vannak azok, akikben van egy természetes hazaszeretet?

A legtöbben a saját családjukban tapasztalják, hogy hazaszeretetből nem tudnak megélni.

Nem közösítik ki azt, aki marad. De lassan már csak az marad, aki a jómódúak közé tartozik, vagy elkötelezett Fideszes.

Van egy olyan oldala a dolognak, hogy divat lett erre a kérdésre ezt a választ adni.

Másrészt tényleg olyan pocsék lett itthon a helyzet, hogy én is meglepődök, ha valakitől azt hallom, hogy mindenképpen itthon akar maradni. A mindenképpen szót azért használtam, mert én is szeretnék itthon maradni, de valószínűleg nem fogok. Azt, hogy egy bizonyos intervallumot fogok csak kint tölteni, vagy hosszútávon fogom az életemet külföldön berendezni... Még nem tudom. Orvostanhallgató vagyok, és akármennyire is szeretem ezt az országot, nem fogok 90e HUF fizetésért heti 80-90 itthon gürizni, mert magamat ismerve beledöglenék. Azoknak, akik erre reflektálva elkezdene sárral dobálózni, hogy milyen orvos lesz az ilyenből, elmondom, hogy anyagilag senkire nem tudok támaszkodni, tehát nincs apuci és anyuci, akik alám pakolnak minden szépet és jót.

mert ha megnézed tényleg szörnyű, amit a vezetők művelnek. és senki nem szívesen melózik egy olyan helyen, ahol ez így mennek a dolgok.

de ennek ellenére egyetértek veled abban, hogy maradni a szebb. ha visszagondolunk 56-ra is pl szerintem ott is látszik, hogy az volt a nagyobb és szebb dolog, aki maradt és ezt a történetet csinálta tovább és nem elment a könnyebbe.

Én azért megyek el (még most nyáron), mert itt semmi jövőképem, kint Angliában azonban rengeteg lehetőséget látok. Anyukám is ott dolgozik, itt nem talált munkát, ott megbecsülik.

A másik, hogy itt egyszerűen egy csomó ember depressziós pesszimista bunkó. Ez az igazság, külföldön ismeretlenek mosolyogtak rám az utcán, itt meg ha valaki csak úgy mosolyog, rögtön kinézik, hogy mit mosolyog, biztos bolond.

Aztán, az életszínvonal sincs itt az egekben. Rengeteg minden lekoszhadt, egy csomó bolt kínálata meg az árak kész röhej, egy fonnyadt mangó bizony kilencszáz, ruhákat is alig tudok venni, mert egy sima póló ára kétezertől kezdődik. Ezzel szemben Angliában, (azért Angliát emlegetem, mert azzal van tapasztalatom) ahol sokkal jobban keresnek az emberek, sokkal olcsóbban lehet hozzájutni akár ruhához, akár változatos és jobb minőségű kajához.

Nekem nincs kedvem ebben élni. Igazán sajnálom, hogy nekem nem a hazaszeretet az életem, de nagyra becsülöm azokat a történelmi személyeket, akiknek az volt.

Másrészt meg, ha most így elgondolkozom, nem jut eszembe egy olyan ma élő magyar ember, akire igazán fel tudok nézni. Ady, Kosztolányi és Karinthy (hogy három általam csodált embert említsek), sajnos már meghaltak, és nem tegnap.

Szóval ennyi. Nem szégyellem, hogy magyar vagyok, de csak azért, mert ide születtem, még nem kötelez arra, hogy itt maradjak. Ha te szeretsz itt lakni, az persze jó, de ha valaki nem így érez, az ne legyen már baj, mert szerintem van rá ok bőven.

17/L

A hazaszeretet nem ciki. Az a ciki, ha valaki cikinek tartja a hazaszeretetet. Sokan nem azért mennek külföldre, mert nem szeretik a hazájukat, hanem a megélhetés miatt.

Magyarországon születtem, és itt szeretnék maradni, de ha a főiskola elvégzése után nem találok majd munkát, akkor kénytelen leszek Ausztriában szerencsét próbálni.

Nem hiszem el, hogy ide csak jövőkép nélküli diplomások írnak, meg olyanok, akiknek *17 évesen* elegük van a saját országukból. Nem, nem vagyok nacionalista, és igen, a születési helyed csak egy adat, de ettől még bízhatnál jobban és tehetnél többet azért az országért, amiben az lettél, ami vagy, ahol felnőttél.

Lehet mutogatni a politikára, meg a bérekre, de ha mindenki csak mutogat, csak a saját érdekeit nézi, és továbbáll, akkor tényleg nem lesz jövője a magyaroknak. Akiknek a sorsát alakítja ugyanúgy minden magyar diplomás, aki Londonban vagy más idegen városban képzeli el a jövőjét, sokszor az úgymond "biztos karrier" miatt. Lehet azt mondani, hogy hazaszeretetből nem lehet megélni. Ugyanakkor 10 millió ember valahogy mégis megél itthon, akár havi 100 ezerből is, valamint érdekes egy pillantást vetni az afrikai országok lakóira, akik sokkal kevesebb pénzből sokkal mosolygósabb életet élnek, és nem hibáztatják folyton a saját kormányaikat és országaikat. És nekik egy Big Macre sem telik, nemhogy egy repjegyre Londonba...