Hogyan foghatnám fel végre az újlatin nyelvek igeidőinek különbségeit?

Oké, egy része megvan, nyilván vannak igeidők, amelyek előidejűséget fejeznek ki (pl. az olaszban a trapassato prossimo vagy a trapassato remoto), esetleg utóidejűséget (pl. múlt idejű főmondat után a condizionale composto), de ami sosem megy egyértelműen az a perfektív és imperfektív igeszemlélet megkülönböztetése.

Mondják, hogy sokat segítenek a magyar igeidők, mert azok egyfajta perfektív szemléletet mutatnak, de azért szerintem az esetek jelentős részében nem ilyen egyértelmű a helyzet.

'Megcsináltam az ebédet.' Itt egyértelműen egyszeri, lezárult a cselekvés. Ho fatto il pranzo. J'ai fait le déjeuner.

vagy

'Csináltam az ebédet.' Itt viszont inkább a folyamaton van a hangsúly érzésem szerint, tehát valószínűleg folytatódik a gondolat (ami pl. megszakította az ebédkészítést), de alapvetően tehát Facevo il pranzo, illetve Je faisais le déjeuner.

De mindig egyértelműen el lehet dönteni ezeket? Esetleg vannak olyan esetek, amikor egyszerűen mindkét igeidő használható, mert nem lehet megállapítani?

Pl.

'Ott voltam, mikor megszülettél.' A voltam itt most perfektív vagy imperfektív szemlélet lenne? Egyszeri "cselekvés", ugyanakkor leírásnak is tekinthető, számomra jól hangzana az is hogy 'Sono stato lì, quando sei nato.' vagy az is, hogy 'Ero lì, quando sei nato.'