A suk sük nyelvezet tájszólásnak számít?

A rendesebb emberek nem néznek le, ha tudják, hogy méshonnan való vagy, legfeljebb kijavítanak.

De azért próbálj meg leszokni róla, mert nem szép.

Ha eleinte egy kicsit odafigyelsz, később magától is menni fog.

Attól függ melyik részére jössz.

Itt azért elég jókat mosolyognak ezen a kiejtésen.

Az átlagember suk-süköl, ez tény. Határon innen is. A nagyvárost meg 90%-ban azok alkotják, akik az iparosítás évszázadában felkerültek oda, tehát a pesti mamiktól is fogod hallani bőven. Kétség kívül az értelmiségibb réteg odafigyel rá, hogy ne csinálja.

Van olyan nézet, hogy ezt simán hagyni kéne, vagy kinevezni tájszólásnak. De a probléma az vele, hogy helytelen, és valaminek a kárára megy. Ugyanis ez nem egy ízesen beszélt forma, hanem egy létező normál forma, csak más jelentéssel bír! Sok primitív nyelv van, de a magyar megkülönbözteti a kijelentő módot a kötőmódtól, erre van ez:

"Moziban ülünk, látjuk a filmet."

"Moziba mentünk, hogy lássuk a filmet."

De mondhatok olyat is, hogy:

"Moziban ülünk, lássuk a filmet!" - Vagyis: Na, hajrá, kezdődjön!

Ha összekevered a kettőt, hogy a francba fogod ilyen nüanszait megkülönböztetni a nyelvnek? Persze el lehetne butítani egy nyelvet. Ezt csinálta a sok amerikaivá lett nyelvtanuló az óangollal, olyan is lett.

Tájszólásnak azt nevezzük, ha pár hang el van csúszva. Ez bizonyos földrajzi távolság után törvényszerű. Ez viszont hiba, (ha nem megfelelő szövegben van használva,) mert mást jelent.

#1:

"A rendesebb emberek nem néznek le, ha tudják, hogy méshonnan való vagy, legfeljebb kijavítanak."

A rendes ember ki sem javít.

#6:

"Sok primitív nyelv van, de a magyar megkülönbözteti a kijelentő módot a kötőmódtól"

Akkor a magyar is primitív nyelv, mert nem mindig különbözteti meg:

"Moziba megyünk, és megnézzük a filmet."

"Moziba megyünk, hogy megnézzük a filmet."

"Kimegyünk és felássuk a kertet."

"Kimegyünk, hogy felássuk a kertet."

"Leültök és megírjátok a kérelmet."

"Leültök, hogy megírjátok a kérelmet."

"Jön és bedobja a levelet."

"Jön, hogy bedobja a levelet."

Ezeket nem is lehetne másképp mondani. Sőt, valójában a -t végű idég képeznek kivételt (látjuk/lássuk), mert csak azoknál tér el a kijelentő és a kötőmódú alak, az összes többinél most sincs különbség a kijelentő és a kötőmód között E/3 és T/1-2-3-ban, mégsem keverjük össze őket... Ha annyira fontos lenne a különbségtétel, nyilván nem alakult volna így az igék többségének ragozása sem.

A suksükölés bizony tájszólás, nem hiba. Nem része az irodalmi ill. köznyelvnek, de ettől még senkinek sincs joga és semmiféle alapja, hogy lenézze azt, akinek az otthonról hozott anyanyelv-változatában suksükölés van, hiszen ők csak kiterjesztik az általános elvet a -t végű igékre is, azaz megszüntetik a kivételt.

Sajnos a nyelvművelők áldatlan tevékenyésge miatt elég sokan lettek intoleránsak, akik nem viselik el, sőt, még le is szólják/nézik a sajátjuktól eltérő nyelvváltozatokat, de ez őket minősíti, nem a tőlük eltérően beszélőt... De mivel nagyon sok nyelvtanáci van, ezért lehet, mégis célszerűbb elhagyni a suksükölést, mert sok kellemetlenséget tudnak okozni...