Melyek a német nyelvtan legnehezebb részei?

Nem hiszem, hogy mindenkinek ugyanaz, de számomra a névelők és a különféle nyelvtani eseteik megjegyzése minden egyes főnévhez volt a legmacerásabb. De még anno gimiben volt olyan osztálytársam, aki erre valahogyan ösztönösen ráérzett. Én sosem értettem, mi alapján, és ő sem tudta elmagyarázni, de 90%-ban az új szavak névelőit is képes volt helyesen megtippelni.

Az igeragozásnál viszont megállt nála a tudomány.

Szóval kinek a pap, kinek a papné, ahogy mondani szokás.

A melléknévragozás sem könnyű elsőre.

Az igeragozás nagyon egyszerű a németben. Aki nem hiszi, nézze meg az olaszt vagy a spanyolt.

A nyelvtani esetek is nehezek elsőre. Pl. tárgyesetben a kezdő sokszor elfelejti, hogy nem der van, hanem den hímnemben. Biztos az angol miatt, mert az angolban nem változik a névelő.

A szenvedő szerkezetben a különböző igeidőkben lehet még megzavarodni, amikor geworden helyett worden lesz. Meg még módbeli segédige is kerül a mondatba, meg még mellékmondatba kerül az egész, az teljesen kész. Pl. Er sagt, dass der Brief hat geschrieben werden können. Arról nem is beszélve, hogy itt nem können-t, hanem gekonnt-ot várnánk. Ugyanilyen igetorlódás lehet a mondat végén műveltetésnél, a lassen igével.

A mellékmondati szórend sem lenne nehéz, de meg kell tanulni, hogy annak külön szórendje van, nem lehet egyenes a szórend, könnyű eltéveszteni.

Hogy múlt időben mikor van haben, mikor sein, az is okozhat fejfájást. Az ember lazán a haben-re áll rá, mert az a gyakoribb, így lesznek Ich habe gegangen -szerű mondatok Ich bin gegangen helyett.

És ott van az a cuki végződése a Partizip Perfektnek, ami szabályos igéknél -t, máskor -en. Így aztán előfordulhat a hibás gelest a gelesen helyett.

A névelőket és többes számokat már mondták előttem.

Nehézséget okozhatnak még a magyartól eltérő igevonzatok, és hogy milyen elöljárószó után milyen esetet kell használni.

Aki angol után tanulja a németet, annak a melléknévfokozás is nehéz lehet, hogy nem kettőződik meg a melléknév mássalhangzója, a melléknév Umlaut-ot kaphat, valamikor meg az az am is ott van a felsőfokú melléknév előtt. Nekem egy német anyanyelvű mondta, hogy rosszul tudom, a gesund középfoka nem lehet gesunder, csak gesünder, de én úgy tanultam egyetemen, mindkettő jó. Szóval vannak problémalehetőségek bőven.

A főnév tagadására ott van a kein, ezt megint könnyű elfelejteni és nicht-et használni helyette. Ja, és a nicht tagadószó helye sem olyan egyszerű elsőre, hogy hova kerül a mondatban.

A szavak nemeit be kell magolni.

A rendhagyo igeket be kell magolni.

A szorend a nemetben nagyon kotott, a kulonfele szorendeket sokat kell gyakorolni. A KATI-szorendet rendszeresen eltevesztik egyebkent a nemetek, meg Merkelnel is hallottam egy megszolalasanal, hogy rosszul hasznalta. Szerintem amugy idovel a KATI vegul "ki fog egyenesedni" a nemetben, mert hiaba elegans, hosszabb beszelt mondatban maceras a hasznalata, mert nem linearis, nem erzodik termeszetesnek. Aztan ott van, amit sok nyelvtanulo nem is ismer, es amit en csak negyedik szorendnek hivok (nalam az elso a sima kijelento szorend, masodik a kerdo, harmadik a KATI), amikor egy KATI-s mellekmondatban a foige es a segedige mellett egy ragozott haben van, es ezert a KATI egy duplacsavarral visszafordul, pl. Wir wissen, dass wir das Hemd hätten bügeln sollen. Ezeket jol be kell gyakorolni.

A tobbes szamokat ugyanugy be kell magolni, mint a neveloket.

Ezek vannak az elejen. Aztan, ahogy halad benne az ember, jon meg tobb magolnivalo: igek vonzatai (hogy egy igevel milyen eloljaroszo, azzal pedig milyen eset jar, lasd: [link] majd ugyanez fonevekkel, melleknevekkel (ilyenek, hogy neidisch sein, stolz sein, de van ilyen fonevekkel, kotoszavakkal is). Aztan nagyon sok az igekotos ige, sok a rokon ertelmu szo, rengeteg a tajnyelvi szo a nemetben. (A nemet, mint olyan amugy nem is egyseges nyelv. Valojaban ket dolgot lehet erteni "nemet" alatt: az egyik az a bizonyos Hochdeutsch, amit iskolaban tanitanak, es nemet nyelvteruleten mindenhol megertenek; a masik ertelemben vett "nemet" egy gyujtonev, ami egy nyelvjaras-kontinuumra utal, ami Svajctol es Ausztriatol Hollandiaig nyulik, es amelyen belul az egymashoz kozeli nyelvek jol erthetoek egymas szamara, a vegpontok fele haladva meg egyre kisebb a kolcsonos erthetoseg).

Ami meg szerintem maceras: elvalos/nem elvalos igekotok, ezek egy resze persze egyertelmu, de vannak, amik hol elvalnak, hol nem, es vannak, amik el is valhatnak, meg nem is, es a ket alak kozott jelenteskulonbseg van (uberfahren). Meg sok igenek a magyartol eleg eltero, kulonos hasznalata van. Amikor valaki nagyon magas szintre kerul, akkor meg elojon az, hogy vannak olyan szavak, mint a jedoch, gar, doch, so, aber, amik ilyen kis hangulatmodosito szavak, mint a magyar "hat", vagy az orosz "zse" amiket igazan csak megerezni lehet ugy, ha az ember sokat van celnyelvi kornyezetben, hogy hova kell oket beszurni, hogy jol hangozzon a mondat.