Az eszperantóban a kérdő, mutató, tagadó stb. névmások utolsó előtti, vagyis a hangsúlyos magánhangzója röviden vagy hosszan ejtendő?

Az egyszótagú szavak hangsúlytalanok, a többit megtalálod itt:

[link]

A névmások kiejtése egyáltalán nem tér el az általános szabályoktól, tehát az utolsó előtt szótagot hosszan ejtük: kíío, nenííe, tííam, stb.

Az egy másik kérdés, hogy az eszperantót is lehet pongyolán vagy rossz kiejtéssel, rossz hangsúlyozással beszélni - ugyanúgy mint bármelyik másik nyelvet. Magarországon sajnos rengeteg olyan eszperantó tanár és oktató van, aki még életében nem volt eszperantó nyelvi közegben, rendezvényeken, nem beszélt külföldiekkel eszperantóul, és emiatt teljesen magyar módra, magyar akcentussal beszél. De hát ez a jelenség sem új, ez igaz Magyarországon az oroszt tanító tanárokra is, meg sok angolt tanító oktatóra is, meg a többi nyelvet tanító oktatóra is... :-(