Magyarországon miért vannak eltűnőben a nyelvjárások? A fiatalok, mért nem használják őket?

Azért a használt szavak tekintetében vannak elég nagy különbségek, ha több különböző helyről érkezett emberrel beszélgetsz, csak sokszor ezek olyan szavak (pl. hagyományos használati tárgyak), melyek nem gyakran fordulnak elő.

Nem nyelvjárás, de a beszéd "ízessége" tényleg elveszhet, ha valaki sokat él máshol, ilyenre láttam példát.

Némely nyelvjárás meg felőlem nyugodtan elveszhet. Kaposvári ismerőseim például az időt nem "mennyi az idő?" vagy "hány óra van?" módon kérdezik, hanem úgy, hogy "mennyi idő van?"

Én meg ettől a falra mászok, mert teljesen értelmetlennek tartom, és mindig annyit felelek, hogy még három perc.

Előző, ez csak egy tájnyelvi fordulat.

Felesleges kiforgatnod a szavakat. ;)

Ennyi erővel bárki mondhatná a "hány óra van"-ra, hogy "a karomon egy darab"... De az épp olyan kötözködés volna...

___________________

Ellenben elég csúnyán egysíkúvá kezdik tenni egyre többen a magyar nyelvet, sajnos, és számos egyértelmű példát tudok erre mondani, de hiába, mert a többség már annyira megszokta, hogy zsigerből lepontozna érte...

Pl a 80-as évekig olyan szép változatosság jellemezte a magyar nyelvünkben az igekötő használatot, de onnantól mindent lehúznak, egyre többen...

Ez már egyértelmű hiba! A változatos

meg, el, ide, oda satöbbi igekötők helyett sokszor csupa-csupa LE igekötőt használnak egyre többen ,azóta.

Ettől egyértelműen szegényedik is a nyelv, logikátlan használat is egyúttal, valamint depresszív, és pesszimista töltetet ad a szóhasználatnak az, hogy túlzásba viszik...

Az alábbi példáknál az első forma a logikus és egyben hagyományos; a második meg az utóbbi évtizedek MEGdöbbentő jelenségei:

megdöbbent

HELYETT (sajnos a logikátlan forma: )

LEdöbbent;

megterhelte

HELYETT

LEterhelte

megspórolta

HELYETT

LEspórolta

megbeszélni az időpontot/találkozót

HELYETT

LEbeszélni az időpontot/találkozót;

(Pedig lebeszélni csak valakit valamiről lehet, például, hogy ne tegyen meg valamit.)

elbeszélni a telefonegységet

HELYETT

LEbeszélni a telefonegységet

Egyébként ez talán még vitatható esetleg, de hát vannak azonos alakú szavaink is, pl elbeszélni történetet, vagy elbeszélni telefonegységeket.

Mindenesetre elég otrombán hangzik, hogy a telefon esetén is -feleslegesen- lehúzás történik...

elhasználta az elemeket

HELYETT

LEhasználta az elemeket;

(Azonban HELYES az a forma, hogy lemerítette az elemeket.)

De ennél cifrábbakat is hallok, csak nehezen jegyzem meg ezeket... Viszont eszembe jutott most egy eszméletlen verzió:

mentesítette a feladatai alól

HELYETT

LEmentesítette a feladatai alól;

Tehát sok esetben felesleges az igekötő, de akkor is odanyomorítják a LE igekötőt...:

ígérte neki a könyvet

HELYETT

LEígérte neki a könyvet;

hozta a formáját

HELYETT

LEhozta a formáját;

kereste az interneten az eredményeket

HELYETT

LEkereste az interneten az eredményeket;

becstelenítette

HELYETT

LEbecstelenítette;

Vagy pl idegen szó magyar megfelelője eleve "le"-vel fordítandó, tehát tök feleslegesen dupláznak, itt is felesleges a "LE":

LEdegradálta

(Helyesen: degradálta, hiszen az magyarul pl azt is jelenti: "lefokozta", és a "lefokozni" viszont helyes, a LE igekötővel.)

________________________

H E L Y E S formák az alábbiak, LE igekötővel:

...ezeknél azért, mert iránymutató:

lement a boltba;

leemelte a polcról;

lenézett a tetőről;

(ellenben pl KInézett az ablakon, ha ablakról van szó;

vagy pl KInézte őt a többiek közül, mert bunkó volt) ;

Logikus a LE igekötő az alábbi esetekben, mivel negativitásra utal:

lebecsülte a képességeit;

(egész más, de szintén helyes: ALÁbecsülte az érdemeit;

MEGbecsülte a tudását, mert értékes;

MEGbecsülte, megtippelte az almák számát a fán) ;

HELYES, logikus formák továbbá:

lenézett valakit valamiért;

leszidta;

lefokozta (degradálta).

Ha belegondol az ember, mitől volna helyes ez a sok, felesleges

LE LE LE LE LE ???

Ahelyett, hogy MEG-, KI-, vagy éppen semmilyen igekötő

nem szükséges, adott esetben...

Némely esetben logikus a LE, mint írtam rá példákat, de túlzásba viszik, egyre többen, a logikus, másik forma helyett, ahelyett, ami helyette logikus volna/volt.

Arról nem is beszélve, mennyi felesleges igekötő-használat van, pl. kihangsúlyoz.

A másik, ami már 10 éve is elharapózott és idióta szokás, az "ilyen" szó használata szinte mindig, például:

- Milyen tolltartód van?

- Ilyen kék és zöld csíkos.

Milyen "ilyen"? Ez egy mutató névmás, ha nem konkrét dologra mutatunk vele, akkor kb. azt jelenti, hogy olyan kék-zöld csíkos, mint a beszélő maga.

A felesleges igekötő használatról szóltam már, a hosszas hozzászólásomban. Az "ilyen".es meglátásoddal viszont nem tudok egyet érteni.

Ez egy köznyelvi, sőt, gyermeknyelvi forma. Főleg kisiskolások használják. De felnőttektől se látom problémának, hétköznapi beszédben.

Ez egy játékos, vagy magyarázó körülírás, érzelmi töltete van, hogy "Ja, meg volt (egy) ilyen, tudod, fura színe annak..."

Hasonlóan nem látom problémának egyes köznyelvi -de többnyire szintén elsősorban kisiskoláskori argó jelleggel- a mondat végére tett "meg minden" formulát.

Egyszerűen ez is egy érzelmi töltet, hangulatteremtő, vagy közvetlenséget, ábrándozás, stb fejezhet ki:

"Hú, figyi, volt ott sok kaja, meg minden..."

"Jó volt ott, én bírom a pasast, meg minden..."

Semmi baj nincs ezekkel a formákkal. Ha valakit zavar ez, akkor ennyi erővel a szlenget is el kellene ítélnie, holott nincs alapja elítélni.

Meg van a helye, ideje az eféle nyelvi formáknak is. Meg persze függ a beszélők egymás közti viszonyától is.

Engem a logikátlanság zavar.

A túlzásba vitt pesszimista LE LE LE LE mánia logikátlan.

Van egy mérték, és egy következetes használati mód, tehát vannak igék, melyekhez indokolt és szükséges a LE igekötő. De ami túlzás, az már akár logikátlan is lehet egyúttal.

Még azt hozzáteszem: nem csak logikátlanság, de műveletlenség is visszakövethető, amikor valaki logikátlanul túláltalánosít egy adott sablont, hogy a LE igekötő használatát.

Bár evvel nem maga a műveletlenség a baj, hanem az abból eredő szegényes, pontatlan, árnyalatokban szegény önkifejezési mód.

Tehát ha se nem eléggé logikus valakinek a közlése nyelvtanilag, se nem eléggé olvasott, akkor ösztönösen hajlamossá válik "fogni egy sablont", és kiterjeszteni "boldogra-boldogtalanra", a logikátlanságát és műveletlenségét kompenzálandó.

Nem tudja kifejezni magát? Hát akkor hagyja a érzelmeit, és a domináló, vagy pesszimista érzelmeit engedi sablonként, hogy rátörjön az önkifejezésére:

"LEdegragáltam a rokonomat, mert LEdöbbentett, hogy LEeszkábálta LEépített utat a ... "tudomisén"... LEjtőn" :D

Teljesen mindegy, hogy valaki irodalmat olvas, vagy szakkönyveket, ha eleget olvas(ott) IGÉNYES, KIFEJEZŐ, ÁRNYALTAN megfogalmazott szövegeket, és odafigyel, akkor logika híján is kifejezőbb, árnyaltabb lesz a beszéde, pl nem lesz híján kifejező, odaillő igekötőknek, és nem fog feleslegesen odaerőltetni igekötőt, ahol egyáltalán nem is szükséges.

Bocsi, elírtam az előbbiben az első mondatot.

Helyesen:

...PÉLDÁUL a LE igekötő használatát.