Miért nincs olyan, hogy vanni, miért ilyen bonyolult a magyar létige?

Valószínűleg a latinból. (Amely évszázadokig Magyarország hivatalos nyelve volt)

Az újlatin nyelvekben szintén megtalálható ugyanez, de a legtöbb európai nyelvben is.

És azokban bizony sokkal több igeidő- és mód van, amelyet a magyar nyelv ma már nem használ.

Úgyhogy a magyar igeragozás sokkal egyszerűbb, mint a felsoroltak.

"Vanni" biztos nem volt, legfeljebb "volni". A lenni / lett az eredetileg egy külön ige, csak összefésülődött a kettő eggyé. Ez csak felfogás kérdése, hogy egynek vagy kettőnek tekintjük. Per pillanat külön-külön már mindkettő hiányos, illetve vannak átfedések is (lenne=volna). Az igazi létige a "van", eredeti töve a "vol-", és természetesen voltak torzulatlan jelen idejű alakjai, meg minden, amit épp hiányolsz. Ezt onnan lehet tudni, hogy ez az egyik legrégebbi nyelvi elemek egyike. Azon nagyon kevesek közé tartozik, ami nemhogy a magyar nyelvnél, de az egész uráli nyelvcsaládnál régebbi, tehát jól nyomon követhető a sorsa. A személy- és időjelek szintén régebbiek az egyes nyelvcsaládoknál. Tehát akármelyik rokonnyelvben meg fogod találni a vol- azon alakjait, amit a magyar sajnos kikoptatott. A magyarban a múlt idejű alakok állnak legközelebb az eredetihez:

én vol-t-am, te vol-t-ál, ő vol-t (magyar - uráli)

men/ben bol-d-am, sen bol-d-ang, u/o/on/ol bol-dî (keleti török nyelvek - altáji)

man bu-d-am, to bu-d-i, u bu-d (perzsa - indoeurópai)

A finn meg a török lekoptatta róla a kezdő mássalhangzót, náluk csak "ol-", a germán nyelvek meg mindent felismerhetetlenségig eltorzítottak. Az "I was" az kb. valami me be+d+am (to be + múlt idő jel + személyjel: I’am) kéne legyen, tehát még angolul is össze lehetne rakni. Oroszban is eléggé meg van már keverve ez az ige (bugyet) a használatát tekintve. Na, ezeket a gy-sítéseket nyilván a szlávokkal való keveredésnek köszönhetjük.

A jelen idejű alakok pl. a keleti török nyelvekben: bolaman, bolaszan... vagyis magyarosan ez úgy hangzana, hogy én volom, te volsz... Ugye logikus, hogy ilyesminek kéne lenni az én vagyok, te vagy helyett még magyar ragozási logikával is? Tehát bármilyen alakot, amit hiányolsz a létigénél, bátran rakd össze, ugyanis ezek nem csak hogy léteztek, hanem oly annyira létező dolgok, hogy még a nagyon-nagyon (vitathatóan) távoli rokonoknál is megvannak, milliárdok használják minden egyes percben most is.

A "lesz" az egy külön történet, az már helyi magyar (meg talán némely közeli finnugor nyelv) specialitása, tudja a fene, valóban érdekes kérdés, hogy sikerült ezt így összehozni, meg belefésülni a "volni"-ba. Én nem vagyok nyelvész, nem tudom, nekik biztos van rá elgondolásuk. (A fentebb írtak, az nem nyelvészet, bárki halandó, aki ismeri azokat a nyelveket, az ezt tudja. A volt Szu-ban sok a kétnyelvű különböző nyelvcsaládokból, ezeket a mély alap hasonlóságokat maguktól is felismerik, nem kell hozzá diploma.) Szerintem a lesz, amire most jövő idejű alakként tekintünk, egyszerűen egy külön ige, sima jelen idejű formában, csak konkrétan ez az az ige, ami már alapból is jövőbeli változást fejez ki, kb. hasonlóan, mint a válik valamivé. Hát egyszer valaki kitalálta, hogy ezt tekintsük a létige jövő idejének (mert tulajdonképpen tényleg azt fejezi ki, és segédigére se szorul), és azóta ez van a fejekben.

Míg a múlt idő jel (t/d) érdekes módon számos nyelvcsaládban azonos, addig valódi jövő idő jel szinte semelyik nyelvben sincs, talán sose volt, minden nyelvnek valami egyéni fura megoldása van rá, fura történettel a hátterében, nekünk ez a "lesz" meg a "fog" jutott. De gyakorlatilag a magyarok sose használnak valós jövő időt, kitesznek egy majd-ot vagy egy holnap-ot, azt utána a jelen idejű igealak is megteszi. Számos nyelv egyáltalán nem használ létigét (kopula), semelyik igealaknál, egyszerűen a személyjelet rátolják az állítmányi helyzetben lévő főnévre vagy melléknévre (a magyar sajnos ilyet nem tud: orvosok vagytok > orvostok), a létige jelen idejű formáját pedig kizárólag jövő időnek használják (lesz), vagy a jövőbeliség segédigéjeként (fog). Azaz, azt mondják rá, hogy az jövő idő, persze a többi rokon nyelvből tudja az ember, hogy az eredetileg nem az. Számos altáji nyelvben, vagy az oroszban is így van.

Az első nagy butaságot írt, semmi köze a latinhoz. A kérdésedre az a válasz, hogy a létige minden nyelvben bonyolult, nem nagyon fogsz olan nyelvt találni, ahol a leggyakoribb igék ne lennének szabálytalanok. Nézd meg a németben vagy az angolban a létige ragozását.

A lesz-nek két jelentése van (bár lehet, hogy három) az egyik a "válni valamivé", gondolom, ebből lett a jövő idejű jelentés, ami logikusnak tűnik. A német werden ugyanilyen.

Olyan pedig van, hogy "vanni", de csak abban a szövegkörnyezetben, hogy "vanni van, de". Tehát vanni van olyan, hogy "vanni", csak ritkán mondjuk :)