Miben tér el az Újszövetség görög nyelve az akkori történetírók görög nyelvétől?
A nyelvtan, esetleg a szókincs hol, miben különbözik?
Ahogy észrevettem, pl. a személyes névmások E/3-ban hiányoznak a ragozási táblázatokban, ha egyszerűen az ógörögre keresek rá, míg az Újszövetség az "autosz", "auté", "auton" (bocsánat, görög karaktereket írni nehéz) alakokat használja. Valamint a történetírók nyelvváltozatában kettes szám is van.
A koiné a beszélt nyelv, gondolom, egyszerűbb volt nyelvtanilag, mint a történetírás nyelve.
válasza:Nem mondod!
Én konkrét, a görög nyelvben járatosak válaszaira lennék kíváncsi. Ahogy az a magyarázatomból is kiderül. Pl. az egyik múlt időben bizonyos igék csoportját így ragozzák a történetírók nyelvváltozatában, míg a koinéban meg amúgy.
Azt nem értem még, miért nincs E/3-ban személyes névmás feltüntetve alanyesetben a táblázatokban. Egyáltalán nem volt?
"Az Újszövetséget az akkori történetírók görög nyelvén írták."
Nem éppen, mert a történetírók az irodalmi nyelvet használták, az Újszövetséget pedig a hétköznapi nyelven (ezt nevezik úgy, hogy koiné). Vö.: egy mai magyar regény nyelvezete más, mint ahogy pl. az utcán vagy otthon beszélnek egymással az emberek.
válasza:A koiné az attikai dialektus leegyszerűsített változata. Nagy Sándor birodalmának utódállamaiban alakult ki. Megkülönbözetjük az alexandriai (Kr.e. 4. század-30.) és a római (Kr.e.30-Kr. u. 300) változatát.
- iszochrónia (a hangsúlyos szótag kissé meghosszabbodik, a nem hangsúlyos szótagok rövidekké válnak)
- η /ε:/, ει /eɪ/, /e:/ hangok /i/-vé változnak
- a kettes szám megszűnik,
- a részes eset egyre inkább csak prepozicionális vagy vonzati esetté válik (részeshatározó kifejezésére inkább a πρός, εἰς+tárgyesetet használják),
- az önálló optativus eltűnik, de még szintaktikai funkciója van,
- az alaktani káoszból kissé egységesednek a főnevek ragozott alakjai, valamint az igék imperfectum-, aorisztosz-, perfectum-, supinum- tövei.
- a szintaxis egyszerűbbé válik (a borzalmasan választékosból a kevésbé borzalmas állapotba)
- az Újszövetségre jellemző bizonyos szempontból a héber hatás (szerintem leginkább Jánosra).
De azért a végtelen mondattömörítések, mondatrészek dobálása, genitivus absolutusok stb. jellemzőek az Újszövetségre is.
Az egyszerűség leginkább János evangéliumára/leveleire vonatkozik a leginkább. Ha valaki ismeri a görög irodalmat, azonnal látja, hogy egy művelt görög úgy nem fejezi ki magát.
válasza: válasza:Az ógörögben úgy, mint a latinban nincsen önálló E/3-as személyes névmás, hanem a távolra mutató névmást használják (úgy, hogy közben mutató névmásként is funkcionálnak). Erre az Újszövetség idejében mind a koiné, mind az irodalmi nyelv az autos, auté, auton mutató névmásokat alkalmazta.
A homéroszi időkben az idő közben névelővé vált ho, hé, to-t használták erre, az attikai költői nyelvben még létezett továbbá a ἕ (őt), οὗ (az ő vmijét), οἷ (őneki), σφεῖς (ők), σφᾶς (őket), σφίσι(ν) (nekik), νώ (miketten, mikettőnket), νῷν (mikketőnknek), σφώ (tiketten), σφῷν (tiketteteknek).
De ezek már az attikai prózában sem voltak igazán népszerűek.
Köszönöm! Pont ilyenekre voltam kíváncsi!
A latin E/3 személyes névmásokat se használták? A nyelvtanok feltüntetik, legalábbis ahol én néztem (is, ea, id).
válasza:Azok eredetileg mutató névmások (eo tempore = abban az időben) voltak, később "avanzsálódtak" személyes névmássá. A klasszikus latinban egyszerre látták el mind a két funkciót.
Az újlatin nyelvek E/3-as alakjai is a latin ille, illa, illud távolra mutató névmások származnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!