Jellemzően tesznek-e említést az angol nyelv oktatói arról, hogy az angolban létezett tegező forma?

Koma, itt az a lényeg, hogy az angolnak ez az aktuális állapota, így ezt fogják tanítani!

A magyarok is megismerkednek a halotti beszéd szövegével, de ennyiben szinte ki is merül a saját nyelvünk régi dolgainak oktatása. Akit érdekel, az majd erre specializálódik, a többit meg minek kínozni a modern világban használhatatlan dolgokkal?

Anglisztika szakon biztos... de egy általános vagy egy középiskolában ez nem jellemző. Mondjuk nem is lényeges ez az információ a nyelvtanuláshoz, szóval megértem.

A magyar nyelvtant sem azzal kezdik el a gyerekeknek tanítani, hogy régen milyen volt a magyar nyelv, hanem mindig a legfrissebb nyelvtani szabályokat, helyesírást tanítják nekik.

"Az angolon kívül ismersz, netalán tanítasz másik idegennyelvet?"

Igen, oroszt... de az ószlávot kihagyom belőle :)

Egyrészt ez nem csak az angol jellemzője.

1. A holland nyelvből is kiveszett már a középkorban az E/2-es germán alak (doe), ami a (fel)németben csak amiatt maradt meg, mert ott az irodalmi nyelv végtelenül ultrakonzervatív. A hollandban ugyanúgy T/2-es alak normalizálódott mind két esetben, ami később újra különvált (je, jullie) a nyelvtörténet során. Ha az angolnak szükség lesz megkülönböztetésre, majd a nyelvtörténet kitermeli magának.

2. Az eredeti angol tegezéshez hozzájárult a germán -(s)t rag. Ez rengeteg anomáliával járt volna az egyre egyszerűsödő igeragozásban (be -> thou art, thou were; have -> thou hast, thou haddest; will -> thou wilt, thou wouldest; shall -> thou shalt; may -> thou mayst, mightest; to do -> thou dost/doust, didst; can -> thou canst, couldest), csak az e/2-höz több szabályt kellett volna tudni, mint az összes többihez.