Mi értelme az angol kötőmódnak?

Magyarul felszólítómódot használnál itt.

Egyébként meg nem kell neked érteni a miérteket. Egy nyelv olyan, amilyen, és kész.

Nem azért van, hogy bárkinek is tetsszen.

Én nem értem nagyon a kérdésed. Az a kérdés, hogy miért így van, vagy az, hogy nyelvtanilag miért van egy külön csoport szentelve neki?

A miértet sokszor nem tudjuk mondani, de mint az egyik válaszoló már leírta, magyarul sem azt mondjuk, hogy ajánlott, hogy meglátogat egy doktort, hanem ajánlott, hogy meglátogasson egy doktort. Az újlatin nyelvekben is így van.

Hogy miért van ennek külön nyelvtani kategóriája? Mert formailag különbözik, ergo külön kategóriába lehet helyezni. Mivel az angol igen szegényes alaktanilag (többek közt gyakorlatilag nincs igeragozás) ezért ez a funkció is csak E/3-ban jelenik meg.

azért nem sees, mert van ott egy should, ami elhagyható, és segédigék után szótári alak van. csakúgy, mint itt:

i suggested (that) she (should) take up a new hobby.

a recommend viszont to-val is jó:

it is recommended for her to see a doctor.

vagy kicsit természetesebben:

i recommended her to see a doc.

she was recommended to see a doc.

"azért nem sees, mert van ott egy should, ami elhagyható, és segédigék után szótári alak van. csakúgy, mint itt:"

Elnézést, de ez helytelen értelmezés. Helyesen írta az egyik korábbi válaszadó, hogy a problémát az angol szegényes alaktana okozza. Semmiképp nem lenne "seeS", mivel az egy nyilvánvalóan kijelentő módú alak. Sajátos módon az angolban ezt csupán az E/3 teszi világossá. Egy "It's recomended that (you/we/they) see a doctor." mondat esetén egyetlen csak(!) angolul tudó sem akadna fenn semmin. Ugyanakkor az alaktanilag gazdagabb, differenciáltabb, finomabb nyelveket ismerők körében éppen itt jelentkezik hiányérzet.

Mellékesen a magyarban is KÖTŐmódot használunk ilyen esetekben. Íme: "Ajánlatos, hogy (ő) felkereSSEN egy orvost."

Azt, hogy nem felszólító módról van szó (még ha az igerag erre is utalna) az bizonyítja egyrészről, hogy az igekötő nem válik el (felkeressen kontra keressen fel), másrészről, hogy E/3 személyről és nem megszólított magázó alakról van szó.

De így van ez minden tisztességes nyelvben:

Pl. olasz: É consigliabile che si rechi da un medico. ('si rechI' kontra kijelentőmódú 'si recA').

"Na de úgy látom, hogy minden nyelvben van valamiféle logikai eltérés a kötőmód és a kijelentő között, szóval ha a magyarra rájövök, valószínűleg az angolra is."

Sőt, minden nyelvben ugyanaz a különbség, pontosan ezért minősíthető mindegyikben egyazon nyelvtani kategóriának. Sajnálatos, hogy a magyar nyelvtan oktatásában ignorálták/ignorálják(?) ezt a fogalmat a felszólítómóddal való alaktani egybeesése miatt(jóllehet nyilvánvaló az eltérés pl. az igekötők viselkedésében). A kijelentőmód és a kötőmód funkcionális eltérése abban ragadható meg, hogy amíg a kijelentőmód a tényszerű megállapítások kifejezésére hivatott, addig a kötőmóddal (jellemzően egy tényszerű megállapításhoz KÖTŐdő (még be nem következett, vagy akár soha be nem következő) óhajt, igényt, szükségszerűséget fejezünk ki, többnyire a tényszerű megállapítást, állítást tartalmazó főmondathoz kapcsolt ("kötött") mellékmondatban. Innen az elnevezése is. Latinul 'coniunctivus' ("összekötívusz"), ebből származik a neve számos nyelvben, többnyire az illető nyelvhez idomított, kisebb alaktani eltéréssel.