Egy külföldinek elmagyarázni a "-k" ragot?

Mondjad neki, hogy nem első, hanem harmadik személy:

lakik, iszik, eszik.

# 3

vár / várok

Az ikes igék egyes szám harmadik személyben végződnek ik-re. Ezeket meg kell tanulni.

Másrészt önözés, magázás esetén egyes szám harmadik személyt használunk. Pl. Ön mikor utazik?

Egyes szám első személy esetén a szóvég sohasem ik (kivéve ikes igéknél önözés, magázás).

Itt egy ige, ami ráadásul nem is ikes, számoljátok már meg, hány helyen végződik "k"-ra, mielőtt azt írjátok, hogy az igét nem tesszük többes számba. De. Ha több személy végzi a cselekvést, ugyanaz a "k" kerül az ige végére, mint a főneveknél.

tudok

tudsz

tud

tudunk

tudtok

tudnak

tudom

tudod

tudja

tudjuk

tudjátok

tudják

tudlak (én>téged)

tudtam

tudtál

tudott

tudtunk

tudtatok

tudtak

tudtam

tudtad

tudta

tudtuk

tudtátok

tudták

tudtalak (én>téged)

most hadd ne ragozzak még végig további módokat...

Talán az lehet a segítség a külföldi ismerősnek, hogyha a "k" előtt magánhangzó és az előtt egy db mássalhangzó áll, akkor az első személy jelöléséről van szó, ha a "k" előtt mássalhangzó (n) áll, vagy magánhangzó áll, de amaz előtt pedig két mássalhangzó torlódik egymásra akkor ott a "k" a többes szám jele. Kivéve a -lak -játok -tátok meg az ikes igék. Hát nem lehet könnyű magyarul tanulni, elhiszem...

Alapvetően a "k" a többes szám jele (eredendően a kettes számé, a valódi többes -t illetve -tár/tér). Hogy a "k"-t, mint személyjelet honnan a jó életből varázsolta elő a magyar nyelv, az egy jó kérdés, mert nagyon nem annak kéne lennie. Ráadásul, ha megfigyelitek a "tudtam"-nak nincs külön alanyi és tárgyas ragozású alakja, még jó hogy nincs, mert egybeesne a "tudtak" alakkal, ahol a "k" a többes számot jelöli.

Kicsit összeolvadtak már a toldalékok, azért nehéz. Másik ilyen probléma a sok "t" betű, arról se lehet könnyű kitalálni, hogy most múlt idővel, műveltetéssel vagy második személlyel van dolgunk.

tudattatok

tud-(a)-t-t-(a)-t-(o)-k

igető + műveltetés + múltidő + 2.szem + többes szám

Ez könnyű, mert minden "t" benne volt. De ha kevesebb "t" van benne, honnan tudjuk, melyiket akarja az jelenteni. Ráadásul a múlt idő szabad helyzetben dupla "tt", de honnan tudjuk, nem-e két külön dolgot jelölő "t", amik közül néha kihagyjuk a kötőhangot...

Ilyen szempontból jobb lenne a nyelvtanulónak, ha hosszasan kiírnánk a toldalékok eredeti teljes alakját.

Pl. tudtunk szétbontva:

tud + t + un + k

teljes eredeti alakjában:

tud + volt + mén + ketten

tud + volt/oldi/boldi/bud (to be) + mén/min/man/ani (me) + ikki/kaksi/kettő

Mind a létige, múlt idő jel, személyes névmások, személy- és számjelek... nem magyar és még csak nem is uráli fejlemények, hanem a legrégebbi közös kincsei az emberiségnek. Ugyanezekkel a ragokkal dolgozik az összes eurázsiai nyelvcsalád, már ahol még tudnak ragozni. Mint például az angolok indoiráni nyelvrokonai még tudnak, vagy ahogy az angolok is tudtak pár ezer évvel ezelőtt. Ugyanígy, ugyanezekkel a ragokkal. Nem csak az igét, hanem a birtokesetben lévő főnevet és az állítmány helyzetű melléknevet is. Ugyanígy, ugyanezekkel a ragokkal! Szóval, amikor amerikai ismerősöd a magyar nyelv ragtengerével küszködik, akkor gondoljon arra, hogy ezek nem a magyarok speciális őrültségei.

Az -m "me, my", -d/t "thou", -t "-ed", -on/en/ön "on", nem "not"... és sok más felismerhető még napjaink angoljában is, de az ezer évvel korábbi "angolok" minden bizonnyal felismertek volna jóval több ragot is a magyar nyelvben.

mondd neki, hogy van egy csomó fajta k, de csak az -ok, -ek az egyes első.

gyomlálok

mesélek