A finnugor elmélet mivel bizonyítja a kínai nyelvvel való hasonlóságot?

A finnugor elmélet semmivel sem bizonyítja, mivel a finnugor elméletnek pont az a lényege, hogy a finnugor rokonságot kizárólagosnak tartja, minden más nyelvvel való rokonítást elvet (függetlenül az azok mellett szóló érvek számától és erejétől). Még az egyébként nyelvészetileg nehezen kétségbe vonható altaji rokonságot is elvetik (és az egészet véletlen hasonlóságokkal / szóátvétellel magyarázzák), nem véve tudomást az uráli és az altaji nyelvek alapszókincse (pl. elég megnézni a személyes névmásokat) között megtalálható szabályos hangmegfelelésekről (általában szabályos különbségekről), amelyeket pont ugyanők a nyelvrokonság fő bizonyítékainak tekintenének, ha a finnugor nyelvek között fordulnának elő... Ez a kettős mérce hátráltatja ma is a nyelvtudomány fejlődését.

Az uráli őshaza csak egy fikció (annak is gyenge), a magyar és a finn nyelv utolső közös őse valószínűleg még az altaji nyelvekkel is közös volt. A hanti és manysi alapszókincs meg szintén jóval közelebb áll az altaji nyelvekhez, mint elismernék, tehát azok besorolása is minimum kérdéses (bár ezek akár nyelvátvétellel is kialakulhattak a magyar nyelv valamelyik ősének vagy valamely azóta kihalt rokonának hatására). Ennek függvényében az „őshazát” is telejsen máshol is kellene keresni, bár az „őshaza” fogalma is értelmetlen, mert oda is valamikor vándoroltak valahonnan az emberek....

Az általad leírt jelenségre a legjobb magyarázat egyébként a makronyelvcsaládok elmélete. A magyar ma statisztikailag is bizonyíthatóan az eurázsiai nyelvcsaládba tartozik (ahova az uráli és az altaji nyelvek, valamint az indoeurópai nyelvek is), az, hogy azon belül inkább az uráli vagy az altaji ágba, nem egyértelmű, mivel valahol a kettő között van (csak történeti okokból a magyar-altaji szópárhuzamok és szabályos hangmegfelelések az ugor-török háború óta tabunak számítanak, persze, ha ezekről nem beszélünk, akkor valóban a finnugor gyökér tűnik a legvastagabbnak)... Bár ez nem is tartozik jelen kérdés témájához. A fentiek alapján pl. az angollal is lehet pl. közös alapszókincsbeli szavakat találni (a woman pl. pont nincs köztük), csak sokkal kevesebbet, mint mondjuk a finnugor, tunguz-manzsu, török vagy mongol nyelvekkel.

Néhány újabb írás a témában:

Joseph H. Greenberg: Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. 1-2. kötet. Stanford: Stanford University Press. 2002.

[link]

[link]

Ha érdekel a téma , a nosztratikus elméletre is érdemes lehet rákeresni, bár az eurázisianál némileg tágabb és emiatt vitatottabb is.

A kínai ott jön a képbe, hogy az eurázsiai nyelvcsaládot egy ún. borean makronyelvcsaládba sorolják, más pl. sino-tibet inyelvekkel együtt.

A „nő, nej” szó pl. egy a közös alapszókincsbeli szavakból:

[link]

Módosult jelentéssel egyébként az altjai nyelvekben is megvan:

[link]

Az apa, anya szavak is ilyenek:

[link]

De pl. a „ki”, „mi”, „hol” névmás is visszavezethető:

[link]

[link]

A rokonság a magyar és a kínai nyelv között már olyan távoli, hogy nem lehet túl sok közös eredetű szót találni, de ugyanazon családokon belül más nyelveket is figyelembe véve már jól kimutatható a rokonság az említett makrocsaládok között.

Kérdező, túl sok hasznos választ ilyen témában ne várjál. Ezen az oldalon senki sem nyelvész, max lelkes amatőr. Valóban vannak elméletek miszerint a finn-permi/obi-ugor,türk,mongol nyelvek mind egy közös ősnyelvből származnak, sőt van ami ezekhez kapcsolja az indo-európai nyelveket is, de itt olyan messzire kéne vissza menni az időben, ahonnan a nyelvészek (egyenlőre) nem tudnak elég bizonyítékot összegyűjteni.

itt van egy érdekes beszélgetés a témáról:

[link]

Ami az előző válaszoló által linkelt oldlaon olvasható az szép és jó. Ugyan csak 2009-es de már elavultnak mondható, sok szempontból. Utóbbi években intenzíven folytak régészeti kutatások Ukrajnában és Oroszországban. Ennek eredményeképpen például az említett Bolsije Tigani leletanyaga mögött nem "törökös bolgárokat", hanem "Magna Hungaria" magyarjait sejtik.

Az is nagyon szép dolog hogy kijelentik az alapszókincsünk szinte kizárólag finnugor eredetű szavakból áll, és finnugor eredetű szavaink javarészt neolitikus környezetre utalnak. Csak kérdéses mi a helyzet azokkal az alapnyelvi szavainkkal, amik nem finnugor eredetűek, vagy más nyelvcsaládból is tökéletesen levezethetőek, továbbá azokkal amik ismeretlen eredetűek. Az igen nagy számú ismeretlen eredetű szavaink is nagy részben a legalapvetőbb jelentéscsoportok köré összpontosulnak. Család, társadalom: özvegy,gyerek,vendég,ismerni(ige),idegen, tor,tolvaj,gyilkos stb. Természeti tárgyak,jelenségek: Föld,Nap,folyó,fény,hegy,vidék,rét stb. Testrészek: test,has,láb,csont és a többi. Nem is sorolom tovább. Természetesen nyelvtani jellegzetességek is mind tökéletesen beleillenek képbe, hiszen például azok a nyelvtani sajátságok, amik az ugor nyelveken kívül egyetlen finnugor nyelvre sem jellemzőek (de paleoszibériai nyelvekre például igen, vagy épp azokra sem) szintén finnugorként vannak megjelölve. Ami lehet hogy nem finnugor, vagy éppen nem tudjuk mi az automatikusan finnugor lesz. Így a végeredmény természetesen az hogy alapjáraton minden finnugor.

A másik vitás téma hogy a szavak eredetéből messzemenő következtetést vonnak le arra vonatkozóan hogy az adott időszakban milyen életmódot folytatott a magyarság. Hogy egy adott jelentőscsoport szavai ilyen-olyan eredetűek nem jelenti azt hogy korábban ne lett volna rá egy más eredetű szó, vagy nem ismerték volna a fogalmat. A b*szni szavunk is török eredetű, remélem senki gondolja hogy a törökökkel való találkozás előtt nem tudták a magyarok hogy mi az. Vagy hogy a németek tanítottak meg minket táncolni. Arra hogy valamilyen formában mezőgazdaságot ismertük török népekkel való találkozás előtt van nyelvi bizonyíték is (szánt,vet,liszt,köles,kenyér) meg régészeti is, hiszen már a bronzkori régészeti kultúrák területén is találtak köles termesztésére bizonyítékokat az Urál-vidékén.

Mellesleg újabban a régészet és genetika és a nyelvészet közösen (utóbbi persze nem a hazai berkekben) azt látszik bizonyítani hogy az uráli nyelvet beszélők ősei, a neolitikum idején érkezhettek valahonnan a mai Mandzsúria vidékéről, Szibérián át, az Urálhoz majd onnan Kelet-Európába. Az hogy ezek később ott váltak valamiféle szorosabb nyelvi közösséggé ahová a nyelvészek helyezik, ez nem cáfolja, de magyarázatot adhat az Urál-Altáji kapcsolatokra.