Klipünk, vagy klippünk? Melyik a helyes?

Klipünk.

Az alapszó a klip, a végén nem kettőződik a mássalhangzó.

Lásd: asztal - asztalunk; szék - székünk; megszentségteleníthetetlenségeskedés - megszentségteleníthetetlenségeskedésünk.

És stb.

A fülünk becsap :)

Én is ösztönösen két p-vel írnám, mert úgy hallom, de ahogy TR75 írta: klipünk.

Ha bizonytalan vagyok valamiben, itt szoktam megnézni:

[link]

Ez hasonló eset, mint az (auto)stopolás, meg a zokni stopolás. ;)

Ott van a kutya elásva, hogy mivel a "stop", és a "klip" jövevényszavak, a magyar hangzás szerint magyarítjuk ösztönösen, mivel mássalhangzó torlódással induló egytagú szavaink végén levő bilabiális (ajakhang, tehát m,p,b) hangzót mi magyarok ösztönösen duplán ejtünk szóvégen,

például így:

"stopp"

"klipp"

De ha lenne pl olyan jövevényszavunk, hogy "slam" (emlékeim szerint az Edda zenekar eredeti gitárosa beceneve Slamo volt, képzeljük el "o" nélkül), akkor kényelmesebb magyarul "slamm"-nak ejteni, és eszerint ragozni ("a mi Slammunk"), még a Dunántúlon is, de főleg az alföldiek számára kényelmesebb így, "Slamunk" helyett (ami utóbbi a "Samunk" szóra emlékeztetne inkább...).

Azonban elvileg, az akadémikus helyesírás szerint valóban "klipünk", mégis elfogadott "klippünk"-nek ejteni, esetleg kevésbé merev közegben írni is.

Az akadémikusok meg folyton változtatják a szabályaikat, kb ennyi "értelme" van... Oké, hogy logikus a szótövet alapul venni, hogy "klip", de az ejtése magyarosan mindenképp "kliPPünk", "-ünk" képzővel ellátva.

(Egyetlen P-vel úgy hangzanak az ilyen szavak, mintha hiányozna róluk az első mássalhangzó, pl a "klipünk" ejtés a "lopunk"-ra emlékeztet, vagy a "stopolás" a "topogás"-ra.)

Tehát részben esetlegesek a mindenkori akadémikus szabályok, nemzetközileg is. A japánok pl többnyire a kiejtést veszik alapul a "japánosításkor", pl

"Keller" angol vezetéknév, amit egyes angol akcentusokban kb "kelő"-nek, vagy "kelá"-nak ejtenek, az japánosítva:

->

keroru ("keror"/"kelor")

avagy

keróru ("kerór"/"kelór")

avagy

kera ("kerá"/"kelá", rövid a/á hangzóval ejtve)

Vagy például: a (gyilkos=)"killer" angol szó

->

kira ("kirá"/"kilá", rövid a/á hanggal a végén),

mivel egyes angol akcentusok a "killer" szót úgy ejtik, hogy "kilá", de a japán ember az angol, vagy a magyar L/R hangok közöttit tud csak ejteni, illetve e kettő angol/magyar hangzó közötti hangtartományon belül random változó, mikor melyikhez hasonlóbban ejtenek a japánok (koreaiak, kínaiak).

! És hát a japán akadémikusok nagy ívben tojnak a duplán írt "LL"-re a "killer", meg a "Keller" szó esetén (más kérdés, hogy kiejtésben az angol ajkúak is...)

Tehát van némi esetlegesség és szubjektivitás az akadémikus, hivatalos eljárásokban...

Csak a teljesség kedvéért teszem hozzá: nos, mi magyarok, meg a magyar akadémikusok, a japánokkal és angolokkal ellentétben hogyan igazítjuk a "Keller" angol vezetéknevet a saját nyelvünkhöz? NEM kiejtés szerint ,hanem írás szerint, eképpen: "keller".

Tehát egyik nemzet akadémikusai emígy, a másiké amúgy járnak el

Nem beszélve, hogy ugyanazon nemzet akadémikusai időről időre is változtatnak önkényesen, szubjektíve, adott tényezőn, szokáson...

(Más kérdés, hogy a németeknél is létezik Keller családi név, de az egy másik történet, ne keverjük ide.)