Németben van gyakorlati jelentősége a főnév ragozásnak?

"Ezt érdekes módon csak német területen kivül és olyanok "hallották", akik nem éltek még ott és fogalmuk sincs a német nyelvröl."

Megtisztelő, hogy így, látatlanban (különösen az előző előtti válaszom ismeretében) megállapítod rólam, hogy "fogalmam sincs a németekről". Azonban mind jártam már jónéhányszor német nyelvterületen, mind dolgoztam már németekkel. Voltam már fültanúja annak, hogy eltévesztik a névelőt.

"A németben a gyerekek NEM névelöket tanulnak, hanem a névelöragozás a babakori nyelvtanulás része. "

Többé-kevésbé. A szórendet is az anyatejjel szívják, mégis rendszeresen elrontják a KATI-szórendet a weil után. Ha már hallottál valaha németet beszélni élőben (engedd meg, hogy nekem is szabadjon feltételeznem, hogy dilettáns vagy, csak a szád jár, de azért szívesen pontozol nullára másokat, mint ahogy te tetted rólam), akkor tudhatod. Azonkívül a nyelv folyamatosan változik, és a német egyébként is speciális eset, mert óriási nyelvterület rengeteg különálló dialektussal. Úgyhogy nem ilyen egyszerű ez a történet. Aki egy, tulajdonképpen különálló nyelvnek is tekinthető német dialektus használatával nő fel, annak nem a hochdeutsch a "babakori nyelvtanulás része", hanem kicsit később ismeri meg, a sajtóból és az iskolából. Vannak aztán olyan szavak, amiknek nem is tisztázott a névelője (pl. Cola). Vannak olyanok, amiket hanyagul használnak, más névelővel, pl. nézd meg ennek a dalszövegnek ezt a sorát:

"Nicke mit dem Beat und beweg dein Arsch

wenn das Deichkind am Mic ist

Bon Voyage

Bitte gib mir mehr von dem heissen Scheiss

wenn ihr das spielt, werden meine Beine weich "

...ahol a "Scheiß'" hímnemű lesz.

"EZ az állításod olyan, mintha azt mondanád, hogy a magyar gyerekek egy része nem ismeri a magyar ragokat, ezért a szavakat alapformán egymás mellé teszi beszéd közben."

Tény, hogy van szerepük, de nem alanyesetben, és ezért egyszerűsödhetnének, mint ahogy ez más germán nyelvekben meg is történt. Az igaz, hogy nem mindegy, hogy der Hund beißt den Mann vagy den Hund beißt der Mann, de az, hogy a Hund milyen nemű, az igazából önkényes és nincs jelentősége. Pl. azt tudom, hogy vannak szavak, amik nemet cseréltek az idők folyamán, ilyen a Sonne, ami eredetileg hímnemű volt. A nemek jelensége a németben számomra kicsit a magánhangzó-harmóniára hasonlít: változatosabbá teszi a szókincset és a nyelvet, de nem igazán érthető számomra, mi a szerepe. És igen, nálunk is vannak kivételek, pl. a "férfi" szót hol magas, hol mély hangrendűként ragozzuk. Ez lenne egy jó analógia a németek nyelvtani nem-tévesztésére, nem az a marhaság, amit példamondat gyanánt írtál.

"egyes itt elhangzott kommentek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ha úgy tanulom a németet, hogy nem fektetek hangsúlyt a névelőkre, még mindig előrébb leszek, mintha azok miatt egy helyben toporgok,"

Tény, de ha rám hallgatsz, és 1. megtanulod a névelőszabályokat (nem olyan nehezek), amiket linkeltem, 2. segítségül hívod a vizuális memóriádat (oszd fel a szótárfüzet lapjait három részre két vízszintes vonallal és az egyes nemű szavakat gyűjtsd külön. Emlékezni fogsz a helyre, ahova a lapon belül írtad, mert az agy a helyekre emlékszik a legjobban), akkor máris sokkal előrébb leszel. Próbáld ki, könnyebb lesz. És a németet pontosan kell tanulni. Minden szóhoz meg kell tanulni az ahhoz járuló névelőt és többes számot. De ha elég ideig tanulod, ki fog fejlődni benned egy érzék. Pl. a brechung-gal képzett hímnemű igék mindig umlaut + e többes számmal állnak, a -cht végű igék általában nőneműek, a semlegesneműeknél gyakori az umlaut + er végződés stb. De hadd ne én lőjek le minden poént :D

"Egyébként a nyelvtanok gyakorlatiasságához volna egy megjegyzésem. Ahhoz, hogy mennyire jellemzőek nyelvekre gyakorlatiassághoz nem kapcsolódó sallangok és mennyire képlékeny egy nyelv, mit bír el. Jelenleg zambiai kultúrális és üzleti érdekeltségeim vannak, ott volt angol gyarmat révén az angolt sokan beszélik. Az angol ugye ismert arról, hogy nem kiejtés szerint ír. Ez engem mindig is zavart, noha felsőfokon beszélem ezt a nyelvet. Ezért nagyot mosolyogtam, mikor észrevettem a fiatal zambiai korosztályban kifejlődött azon szokást, hogy sok angol szót kiejtés szerint írnak. Nekik ugyanis nem nyelvvizsga miatt kell az angol, más prioritások miatt tanulják meg, emiatt máshogy állnak ahhoz is, ahogy a használatáról gondolkodnak. Azt hiszem érdekes tanulmányt lehetne ebből írni, hogy hogyan alakul egy nyelv, és hogy a való élet hogyan ír felül akadémiai szabályokat, valamint hogy eltérő tanulmányi közeg hogyan befolyásolja egy nyelvhez való viszonyunk."

Pontosan, és valószínűleg a német a nyelvükhöz való merev hozzáállásában nagy szerepet játszott a kisnémet egység és a poroszos gondolkodásmód.

ma 21:32-es: közel 30 éve élek német területen, a gyerekeim is itt születtek, itt nöttek fel, szóval valamennyi fogalmam csak van a német nyelvröl.

A dalszöveged meg nem mérvadó - ugyanis itt is létezik költöi szabadság, ami ebben az esetben "müködött", a megváltoztatott névelönek VAN jelentösége a szöveg értelme szempontjából.

11-es, van olyan hímnemű szó, hogy Scheiß.

[link]

Ez pont olyan, mint ahogy írod, a magyarban is kétféleképpen ragozzuk mondjuk a férfi szót. Ellenben a néni szót nem ragozza soha magyar anyanyelvű beszélő kétféleképpen (lásd: "néninak"), szóval egyáltalán nem igaz, hogy aki anyanyelvi, az is úgy ragozza időnként a szavakat, ahogyan épp jólesik neki. Pontosan meg van szabva, melyik szavaknál, milyen irányban és milyen eltérés érvényesülhet az általános szabálytól.

Ha te azon az elven, hogy "így is lehetne", "egyszerűsödhetnének" és társai, vagy a kérdező amiatt, mert lusta megtanulni rendesen, nekiáll összevissza ragozni a szavakat, az pont olyan benyomást fog kelteni a németekben, mint amikor egy magyartanuló azt mondja, hogy "néninak". Ti. azt a benyomást kelti, hogy az illető egyszerűen nem tud magyarul.