Németben van gyakorlati jelentősége a főnév ragozásnak?
Fontos lenne jól használni,de nyugi, megértik rossz nevelővel is, sőt, hallottam ilyat is, aki úgy ahogy van kihagyja XD
Tapasztalatból mondom, aki meg akar érteni, meg is fog, ha csak a névelőn múlik.
Végül is megértenék, de legalábbis megmosolyognának érte, végül is ez tört németség.
Például a der nemcsak hímnem alanyeset, hanem nőnem részes és birtokos eset, és többes szám birtokos eset.
Úgyhogy tanuld meg a szabályokat, és javaslom, hogy ne csak szavakat tanulj, hanem kifejezéseket, sőt hosszabb szövegeket is, amelyek segítenek kikövetkeztetni a névelőt.
Senki nem a kérdésre válaszolt, ami így szólt:
"Németben van gyakorlati jelentősége a főnév ragozásnak?"
Nem igazán. A nyelv ugyanis enélkül is ellenne, ezt más nyelvek bizonyítják. Pl. az angolban is volt névszóragozás, aztán ahogy a nyelv változott, megszabadult tőle. Annyi gyakorlati haszna van, hogy összetett mondatokban, ahol több alany van, könnyebb megérteni, hogy melyik kötőszó mire vonatkozik. Azonkívül, ahogy már írták előttem, vannak azonos alakú, de más névelővel mást-mást jelentő szavak. Igazából a három névelő használata egy örökség a németben, ami nem egyszerűsödött le úgy, mint más nyelvekben. És sok furcsasághoz és kivételhez vezet, pl. eines Nachts (a Nacht nőnemű, úgyhogy ez elvileg helytelen kéne, hogy legyen, de hagyományból még használják), vagy olyanok, mint pl. a Viel Spaß - Vielen Dank különbsége, ahol semmi nem indokolja azt, hogy az egyiknél jelöljük jelzőn a tárgyesetet, a másiknál meg nem, lévén mindkettő der. De hát a nyelvek már csak így működnek, sok olyan dolgot őrizgetnek, aminek nincs gyakorlati jelentősége, legfeljebb valamikor volt. Pl. a kínai írás is röhejesen bonyolult, mégis ragaszkodnak hozzá. Ha angolul tudsz, nem kell bemutatnom az angol helyesírás és kiejtés közötti különbségeket. Szóval ne hallgass arra, aki szerint ez elengedhetetlen a németben, mikor látjuk, hogy más nyelvek - pl. a holland - is már inkább összevonja a hímnemet és a semlegesnemet. Érdekes módon egyébként ez a két nem több indoeurópai nyelvben (nem csak a germán ágon) is összevonódott tudtommal.
"Tanultam suliban sokáig németet, alapfokon vagyok kb. Sokszor elhatároztam már, hogy kicsit felfejlesztem magam, de aztán hamar letört a lelkesedésem a fejfájdító névelők miatt."
Sajnálom, hogy ezért volt eredménytelen a tanulásod. Meggyőződésem, hogy bizonyos módszerekkel tanítva a névelők nem okoznának akkora gondot a németül tanulóknak. Meglep, hogy erre a nyelvtanárok nem helyeznek nagyobb hangsúlyt. Persze, hogy rohadt nehéz úgy biflázni, ha szavanként tanuljuk a névelőket és nem rendszerezzük a szavakat. Sokkal könnyebb lenne egyrészt megtanulni a névelőszabályokat
( [link] ezek már önmagában lefedik a szavak nagy részét,
másrészt vizuálisan elkülöníteni az egyes nemű szavakat (pl. más színnel kiírni őket, vagy a füzetek egy részébe az egyik, részébe a másik neműeket írni), hogy a tanuló a vizuális memóriáját segítségül hívva emlékezhessen rájuk. Én így csináltam, és sose volt gondom velük. Csak rá kell erre jönni.
"De most belegondoltam, hogy végülis ha minden főnevet ugyanazzal a névelővel használnék, akkor is megértenék mit akarok nem?"
Megértenék, csak hibásan beszélnél. Másrészt, az is egy jogos kérdés, hogy a nyelv elbírna-e egy olyan változást, hogy egy darab névelő maradjon.
"Mert hát nem a névelő hordozza a jelentést, az csak amolyan formaság."
Volt szó eltérő névelővel eltérő jelentést hordozó szavakról. Néhány példa.
der Tor- a bolond, das Tor- kapu
der Weise - bölcs, die Weise - mód
der Flur - folyosó, die Flur - mező
der Heide - pogány, die Heide -puszta
der See - tó, die See- tenger (ez pl. elég ismert és gyakori)
és a kedvencem, ami három névelővel is állhat:
der Band (tsz.: die Bände) - kötet
die Band (die Bands) - banda, együttes
das Band (die Bänder) - köteg, szalag
Ha inkább hallás alapján tanulod a nyelvet, akkor hanglejtéssel és ritmussal különítheted el a nemeket.
Vizuális stratégiával térképet is készíthetsz.
Másrészt, az is egy jogos kérdés, hogy a nyelv elbírna-e egy olyan változást, hogy egy darab névelő maradjon.
Az angol (és az afrikaans) végül is elbírta; igaz, az nem másnapra történt.
Állítólag vannak olyan német nyelvjárások, amikben nincs részes eset, vagy amikben nincs birtokos eset.
"olyat is hallottam már, hogy maguknak a németeknek is elég nagy gond olykor a névelők helyes használata."
Ezt érdekes módon csak német területen kivül és olyanok "hallották", akik nem éltek még ott és fogalmuk sincs a német nyelvröl. A németben a gyerekek NEM névelöket tanulnak, hanem a névelöragozás a babakori nyelvtanulás része.
EZ az állításod olyan, mintha azt mondanád, hogy a magyar gyerekek egy része nem ismeri a magyar ragokat, ezért a szavakat alapformán egymás mellé teszi beszéd közben.
Ennek alapjßan a kérdezö kérdése így szólva:
"Német van gyakorlat jelentöség fönév ragozás"
Azt te sem gondolod, hogy egyetlen magyar valaki is így beszél, mert nem tudta a ragokat megtanulni!
Köszönöm a válaszaitokat, főleg azokét akik a kérdést próbálták gyakorlatiasan megközelíteni. Én magam angol szakos egyetemista voltam, és tapasztalataim alapján valamint egyes itt elhangzott kommentek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ha úgy tanulom a németet, hogy nem fektetek hangsúlyt a névelőkre, még mindig előrébb leszek, mintha azok miatt egy helyben toporgok, mivel nekem ez a német névelős rendszer nagyon idegen azokhoz a nyelvekhez képest, amiket emellett nagyüzemben tanulok. Főleg ha abból indulok ki, hogy csak egyszerűbb köznapi társalgási szintet szeretnék elérni. És ez persze nem zárja ki, hogy ha később érszek magamban energiát, a névelőkre ráfeküdjek.
Egyébként a nyelvtanok gyakorlatiasságához volna egy megjegyzésem. Ahhoz, hogy mennyire jellemzőek nyelvekre gyakorlatiassághoz nem kapcsolódó sallangok és mennyire képlékeny egy nyelv, mit bír el. Jelenleg zambiai kultúrális és üzleti érdekeltségeim vannak, ott volt angol gyarmat révén az angolt sokan beszélik. Az angol ugye ismert arról, hogy nem kiejtés szerint ír. Ez engem mindig is zavart, noha felsőfokon beszélem ezt a nyelvet. Ezért nagyot mosolyogtam, mikor észrevettem a fiatal zambiai korosztályban kifejlődött azon szokást, hogy sok angol szót kiejtés szerint írnak. Nekik ugyanis nem nyelvvizsga miatt kell az angol, más prioritások miatt tanulják meg, emiatt máshogy állnak ahhoz is, ahogy a használatáról gondolkodnak. Azt hiszem érdekes tanulmányt lehetne ebből írni, hogy hogyan alakul egy nyelv, és hogy a való élet hogyan ír felül akadémiai szabályokat, valamint hogy eltérő tanulmányi közeg hogyan befolyásolja egy nyelvhez való viszonyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!