Ha valaki eleve több nyelvet akar tanulni, érdemes első nyelvként angolt választania?

Mindenhol azt hangoztatják, és valamilyen szinten igazuk is van, azoknak az embereknek, akik azt mondták, hogy előszőr a magyar nyelvet kellene rendesen megtanulni. Le lehet pontozni, de van olyan ember aki még szinte beszélni sem tud normálisan, nem is beszélve a helyesírásról, és a köznyelvi szlengekről.

Amikor választhattam, hogy milyen nyelvet tanuljak, akkor a németet választottam, és könyebb volt utánna az angol. De persze a választás beállítotság kérdése is. :)

Én is németet kezdtem először tanulni, utána franciát. Ez utóbbi volt a jó választás szerintem, mert a legtöbb európai nyelvnek hasonló szókincse, ragozása van, így sokkal könnyebben ment utána az angol is. Most olaszul tanulok ugyanerre alapozva, s az is könnyen megy.

Az angolt éppen azért nem első nyelvként kellene tanulni, mert "könnyebb"-en tanulható, s így minden későbbi nyelv szenvedés lesz a bonyolultsága miatt.

Miért lenne nehezebb egy egyszerűbb angol után egy összetettebb németet vagy franciát tanulni? Ha nem tanult volna előtte angolul, könnyebben menne neki a német vagy a francia? Ha ez így lenne, az azt jelentené, hogy a német vagy a francia csak azért nehéz, mert előtte már tanult angolul. De ez szerintem nincs így. Nem azért okozhat nehézséget a német ragozás, stb. elsajátítása, mert az angolban olyen (szinte) nincs, hanem azért mert a németben van – akár tanult előtte angolt, akár nem.

A kérdésre visszatérve: érdemes az angolt tanulni először, mivel azzal mindenhol el lehet boldogulni. A többi európai nyelvről ugyanezt nem lehet elmondani. Az angol után már az újlatin nyelvek szókincse is részben ismert lesz, hiszen az angolban rengeteg latin eredetű szó van.

Én angollal kezdtem, és utána vettem fel a németet. Nyelvi előkészítő osztályba kerültem, haladó angol- és kezdő németoktatással. 16-an vagyunk a csoportban, és azt veszem észre, hogy vagyunk körül-belül 4-en, akiknek "bejött" az angol után a német (van 2 ember, akiknek egyik nyelv sem megy túlzottan jól, de csak azért, mert lusták leülni és tanulni). A többieknek az angol még megy, a némettel viszont nem nagyon vannak kibékülve. Szerintem nem jó angol után németet tanulni, attól függetlenül, hogy nekem semmi bajom nem akadt ezzel a sorrenddel. Az angolhoz sokkal közelebb állnak az újlatin nyelvek, mint a német.

És tévhit, hogy az angol volna a leglogikusabb és legkönnyebben tanulható nyelv. Alapfokon persze még könnyű, hiszen az igét csak úgy ragozod, hogy e/3-ban kap egy s-t a végére (kivéve a segédigék), aztán múlt időben már ennyit sem ragozod; nyelvtani nemek nincsenek; probléma egyedül a kiejtéssel akadhat. Aztán később meg jön a rengeteg igeidő, melyik funkcióra melyik jó stb. És gyakran vagyok úgy az angollal is, hogy "na ebben semmi logikát nem látok". És tényleg. Nézd csak meg a felszólító módot. Máshogy fejezed ki első, máshogy második és máshogy harmadik személyben, míg a magyarban egyféle képzésmódja van. Nincs olyan, hogy "leglogikusabb" nyelv. Mindegyik logikus a maga módján, és egy kicsit mindegyik logikátlan. Mondjuk a mai világban leghasznosabb nyelv, azt el kell ismerni, hiszen kis híján az egész világon beszélik (persze az esőerdő közepén nem feltétlenül, de sosem lehet tudni).

@18:32

Nálad a pont!

100% egyetértek, tapasztalatból. Legalábbis esetemben éppen ez történt, amit Te írtál.Az angolt tanultam első idegen nyelvként. Azután a németet másodiknak, viszont ez utóbbit gyűlöltem, első perctől, míg az angolt az egekig dicsértem.

Majd amint tudtam, el is hagytam a német nyelvet... persze még ezen sem tudnak eladni.

Most, felnőttként próbálok másik idegen nyelvet tanulni az angol mellé, mert ugye az önmagában már kevés, akárki akármit mond. Viszont éppen ez a "kisördög" suttog itt a fejemben, hogy "Oh, hát az angolt szinte mindenhol értik, akkor minek pazarolnám az időmet egy másik kisebb nyelv tanulására?!" Persze tudom, hogy ez csak félrevezető, így igyekszem másik nyelvet is tanulni mellé.