Az újlatin nyelveket beszélő népek szinte teljes mértékben megértik egymást?

Egyáltalán nem. Az újlatin nyelvek már kifejezetten messze állnak egymástól. Míg a szláv vagy akár a köztörök nyelvek szó- és ragkészlete, azok hangalakja és az egész nyelvtan még a legtávolabbi rokonoknál is úgy 80%-ban azonos, addig a távolabbi újlatinoknál max 60% az egyezés. Az pedig a könnyen tanulható, de már nem megérthető kategória. Írásban lehet némi esélyük egyszerűbb szövegek felületes megértésére, de beszéd alapján gyakorlatilag semmi.

Azok a nyelvek, amik ezer éven belül váltak szét egymástól, még értik egymást, kb. mint mi a Halotti beszédet, vagy az archaikus csángót. Ezer éven túl már esélytelen.

Mondjuk írásban még közelebb állnak egymáshoz, mert mind "latinosan" ír, hagyományokat őrizve, de már nagyon mást ejtenek ki, mint amit leírnak. (Spanyolnak o, portugálnak u, francia meg lehagy vagy 3 betűt a végéről. De ugyanazt írják.) A "dialektus" dolog a wikipédián túlzó: ilyeneket a szerb-horvát jellegű történteknél szokás felhozni. Az újlatin nyelvek nem hogy egyértelműen külön nyelvek, hanem még külön nyelvágakba is van bontva, mint pl: keleti újlatin nyelvek, stb...

Példának okáért egy spanyol megérti "nagyjából" a katalánt meg a portugált. Ennyi.

Nem, nem értik meg egymást.

Több évtizede élek Franciaországban, és az, hogy latinul tanultam valaha, rendkívül megkönnyítette a francia nyelv tanulását, és mikor olaszul kezdtem tanulni, az is könnyebb volt, mintha nem beszélnék franciául.

Az írott szövegek megértése könnyebb, de közel sem teljes, a kiejtés meg már egészen más.

És ezeket a nyelveket nem lehet dialektusoknak nevezni, mert felépítésük teljesen más.

Egy spanyol nem ért meg egy franciát, mint ahogy egy románnak is kínaiul van a portugál.

Lehetne erről hosszasan értekezni, én csak a saját tapasztalataimról beszélek.