Melyik a legnehezebb újlatin nyelv? A román?

Szerintem valahogy így vannak a legkönnyebbtől a legnehezebbig:

Spanyol-Olasz-Francia-Portugál-Román

A románban nehezebb megsejteni egy szó nemét és többesszámát, mint németben. Semlegesnem is van, ami úgy viselkedik, hogy egyes számban hímnem, többesben nőnem.

Nyelvtani esetek is vannak, de csak 2: alanyeset és részes-birtokos eset, ezért van valamennyi névszóragozás is.

Nem határozott névelővel jelzed, hogy egy szó határozott, hanem egy szó végére biggyesztett raggal, mint a bolgárban vagy a skandináv nyelvekben, illetve a kiejtés se fonetikus és csakúgy, mint a franciában, sok szónál hangzásból nem tudod megállapítani, hogy egyes vagy többesszámban van, mert a leggyakoribb többesszám az, hogy a szó végére rakod, hogy "-i", csakhogy románban a szó végi "i" néma, ha magában áll.

Az igeragozás se könnyű, nagyon sok igeidő van, bár ez minden újlatin nyelvre igaz.

Így ragozod pl. a corb /korb/ (holló) hímnemű szót:

Egyes szám:

un corb /un korb/ (egy holló)

corbul /korbul/ (a holló)

unui corb /unuj korb/ (egy hollónak)

corbului /korbuluj/ (hollóknak)

niște corbi /niste korb/ (néhány holló)

corbii /korbi/ (a hollók)

unor corbi /unor korb/ (néhány hollónak)

corbilor /korbilor/ (a hollóknak)

Nőnemben ugyanilyen bonyolult, de más ragozási szabályok vannak, semlegesnemben egyes számban hímnemű ragozás van, többesszámban nőnemű.

Ja és a román anyanyelvűek is hogyan találják ki egy szó nemét és többesszámát?

Elmondják magukban nőnemben hímnemben is ragozva a szót (pl. "egy kutya, két kutya") és amelyik jobban hangzik, tehát ami felé ösztönösen tendálnak, olyan nemű a szó. Persze ez csak anyanyelvi beszélőknél működik.

A romántól eltérő újlatin nyelvekben a környező nyugat-európai nyelvek hatására eltűntek a latin nyelvtani esetek, a románra viszont a környező szláv, és a görög, valamint albán nyelv hatott, amikben még a románnál is bonyolultabb névszóragozás van.

A románok ősei, a dákok egy balkáni nép voltak, akiknek a legközelebbi rokonai a görögök és az albánok (akik szintén egymás közeli rokonai).

A dák nyelv valószínűleg eredeti formájában az albánra hasonlított a legjobban. Onnan vándoroltak át a mai Románia területére, ahova később bevonultak a rómaiak, létrehozták Dácia tartományt, és bevezették a latin nyelvet és kultúrát. Ezalatt az ősi dák nyelvet évszázadok alatt felváltotta egy egyedi újlatin nyelv dák és balkáni hatásokkal, ebből fejlődött ki a román.

A román nyelv egyes sajátosságai pl. a főnév után, ragként megjelenő határozottságjel olyan dolgok, sok többi balkáni nyelvben is benne vannak (albán, görög, bolgár), valószínűleg a románban is így jelentek meg.

A román szóvégi "-ul" a latin "ille" szóból ered, ami azt jelenti "ez a vmi". Ugyanebből a szóból alakult ki az újlatin nyelvekben a "la" "le" "el" "il" határozott névelő germán hatásra.

A klasszikus latin az oroszhoz hasonlóan nem tartalmazott határozott névelőt, csak ha konkrét dologról beszéltek, akkor elé mondták, hogy "ille", mint a oroszban az "eto".