Az alábbi újlatin nyelvek esetén (francia, spanyol, olasz) milyen a nehézségi sorrend? Melyik a legnehezebb és melyik a legkönnyebb? Vagy egyforma nehézségűek egy angolul beszélő, magyar anyanyelvű számára?

Fogjuk rá, hogy egyforma nehezek kb.

A francia könnyebb lenne, ha a kiejtése nem lenne olyan, amilyen.

Angolul beszélő számára azért lehet a francia könnyebb, mint a többi, mert vannak szavak, amik betűről-betűre megegyeznek a két nyelvben, persze máshogy ejtik ki. A francia íráskép közelebb áll az angolhoz, mint az olasz vagy spanyol írásképe.

spanyol -> olasz -> francia

könnyű -> nehéz

Szubjektív, kinek mi könnyű. :)

A francia annyiból könnyebb a többinél, hogy kevesebb igerag van, kevesebb ragot kell megtanulni, a legtöbbet szóban ki sem ejtik. És 1-2-vel kevesebb igeidőt használnak az élő nyelvben, mint a spanyolban vagy az olaszban (az olaszban sem túl gyakori mondjuk az "irodalmi múlt", de középfokon tudni kell, a franciában nem kell tudni, csak felismerni).

A spanyol szerintem alaktanilag egyszerűbb, mint az olasz: a többes szám az olaszban többféle lehet, a spanyolban általában csak -s ragot kap a főnév. A spanyolban a névelőnek is kevesebb alakja van, mint az olaszban. A franciában is csak -s ragot kap a főnév többes számban, és a névelőnek is kevés alakja van. A spanyolban továbbá az összetett múlt időket csak egyetlen segédigével képezhetik, az olaszban és a franciában pedig dönteni kell, két segédige közül melyik a jó.

Valakit lehet, hogy zavar nagyon, hogy a francia a felét ejti ki annak, amit leír, de ez valamikor könnyebbség is.

Szóval ha nagyon erőltetjük, hogy melyik könnyebb, szerintem a sorrend:

francia - spanyol - olasz (az olasz a legnehezebb)